VEDA
A gyász első hulláma teljesen eltompított. Olyan halott voltam, mint a húgom. Bár a szívem még vert, és éreztem Luca gallérjának érdes tapintását az arcomon, belül üresség tátongott. Egy űr voltam.
De mielőtt ebbe az áldott zsibbadtságba zuhantam, volt fájdalom. Fájdalom, ami borotvaéles karmokkal tépett át rajtam, feltépett, nyers, vérző sebeket hagyott, mielőtt a központomban sűrűsödött öss
















