Mariana szemszögéből Az életem el van cseszve. Biztos vagyok benne, hogy az ördög tapsol és büszkén nevet, örülve annak, amivé váltam – a gonoszságának rabszolgája. Nevetséges, hogy állítólag én irányítom az életemet, mégis megnyitottam magam az emberiség szennyének és szenvedésének, a testemet pedig az önpusztítás határáig kergetem. A csizmám sarka koppan a csempézett padlón, a hang visszhangzik