Ő volt az! Sikoltott. Valahogy megtalálta és elrabolta. Meg fogja ölni. Meg kell szöknie. – Engedj el! – kiáltotta Alessa, ahogy erős karjai megszorították. Körmeivel végig karmolta az arcát, mire az sziszegni kezdett. Ennek ellenére a karjaiba emelte, és ledobta az ágyra. – Ne... – figyelmeztette, rámutatva az ujjával. Megdermedt, mint őz a reflektorfényben. Lassan leült a hálószoba sarkában lévő kanapéra, keresztbe tett lábakkal: – Judy. – Igen, uram. – mondta a szobalány, Judy, és Alessa lábát vizsgálta. Szerencsére csak vágások voltak rajta. Judy sietve fertőtlenítette a sebeket és bekötözte őket. Aztán elhagyta a szobát. A szoba légköre lehűlt. De Alessának nem úgy tűnt, mintha a vihar elmúlt volna, inkább mintha a szemében lenne. – Én... Miért vagyok itt? Már rájött, hogy ez az ő háza, vagy legalábbis az egyik háza. Ez a pasi gazdag. Mega gazdag. Ezzel valahogy megmagyarázható, hogy Jose miért adta őt neki, gondolta. – Láttam, hogy elájultál Jose lakása előtt – mondta Brian szárazon. Az emlék felvillant az elméjében, és akaratlanul is visszahőkölt, összeráncolva az arcát. Vajon veszteség? Szomorúság...? Nem, megaláztatás. – És a ruháim? – Judy vetkőztetett le. Sóhajtott megkönnyebbülten. Elvigyorodott, de neki úgy tűnt, mintha gúnyolódna: – Még mindig szégyenlős? Én már láttam... – A tekintete a combjai tetejére tévedt – mindent. Alsó ajkába harapva Alessa elfordult tőle és ettől a helytől. De szorosan faggatta: – Miért nem szakítottál még Joseval? És miért a csudába mentél vissza hozzá? Honnan tudja? Hacsak... nem követett. Persze. Az azonban jobban aggasztotta, hogy most mit akar tőle. Kételkedett benne, hogy a kedvessége hozta ide. Talán egy újabb szexkörre. Lehet, hogy megint a szexjátékának tekinti, megdugja, aztán kidobja utána. Ajkába harapott: – Nézd, minden üzlet, amit Jose velem kapcsolatban kötött, nos, az érvényét vesztette. Én kiszálltam, oké? Te és az a beteg alak mehettek egymást dugni. Kikelt az ágyból, és lassan a ajtó felé sántikált. – Várj egy percet. – A hangja hűvös és nyugodt volt. Alessa megállt, és óvatosan rá nézett: – Valami más? – Jose nélkül a nagybátyád műhelye bezár. Ezt nem akarod. Szóval mit szólnál, ha keresnél egy másik partnert? – Rágyújtott egy cigarettára. A szenvtelensége megrázta Alessát: – Hogy érted ezt? – A nagybátyád kényszerített, hogy kibékülj Joseval, igaz? Szorosan az alsó ajkába harapott. – Mindaz után, ami történt, tényleg hajlandó vagy visszamenni Josehoz? – Látta, hogy Brian megtervezte a kis beszédét, és, gondolta, sokkal többet is. Magabiztosság áradt belőle. Brian mélyen beleszívott a cigarettába, a szeme sötéten és veszélyesen villogott: – Segíthetek felbontani a jegyességedet, és segíthetek megőrizni a nagybátyád vállalkozását. Alessa felé fordult. – De vannak feltételeim – tette hozzá Brian. Visszatartotta a lélegzetét. – Légy az enyém. – A cigaretta vége vibrált az ujjai között. A szeme viharos és megdöbbentő volt. Alessa értetlenül állt. Soha nem látott még férfit ilyen lazán beszélni egy nő tulajdonjogáról. – Te őrült vagy. – Mondta végül, és tőröket nézett rá. – Elmegyek, és ne merj követni. – Kérte a ruháit Judytól, átöltözött, és elhagyta a villát. Brian nézte, ahogy elmegy. Mosoly suhant az ajkán. **** Reggel hét óra. Amikor Alessa hazaért, reggel volt, és egy citromsárga napsugár világította meg a konyhát. A rádió be volt kapcsolva, és a konyha tele volt égett pirítós szagával. Patrick az étkezőasztalnál ült, újságot olvasott és fekete kávét ivott. – Jose mérges volt? – Kérdezte. – Kibékültél vele? Alessa Mandyre nézett: éppen reggelizett egy sárga ruhában, szelíd, csendes és olyan szép volt. Mintha semmi sem történt volna. Érezte, hogy a szívét egy láthatatlan kéz szorítja, és nehezen kap levegőt. Kimerülten Alessa szó nélkül a szobájába ment. Ahogy a láz ismét átjárta, Alessa mélyebbre bújt az ágyába, gondolt minden gyűlöletre, amit most a családja iránt érzett, és elaludt. Este egy kopogásra ébredt az ajtón. Patrick kihívta: – Alessa, Jose itt van! Gyere ki! Alessa feltápászkodott és kinyitotta az ajtót. Patrick félrehúzta és halkan mondta: – Mi bajod van? A nagynénéd és én végre meggyőztük Josét, hogy gyere haza vacsorára. Most nőj fel, és kérj bocsánatot tőle – mondta, közel hajolva az arcához. – Nagybácsi... – Kérlek, Alessa. Alessa elnyomta a keserűséget a torkában, átöltözött, megfésülte a haját, és lesétált a nappaliba. Jose a kanapén ült, Betty és Mandy között. Betty rámosolygott: – Minden Alessa hibája. A nagybátyád és én mondtuk neki, hogy a szerelmesek között gyakoriak a veszekedések. Csak felejtsd el! Mandy a kezét a combjára tette, és azt mondta: – Néha olyan dráma királynő tud lenni. – Alessa, gyere és beszélj Joseval. – Betty kacsintott rá. Alessa csendben bámulta Josét. Hosszú pillanat telt el, és Jose kezdett egy kicsit kényelmetlenül érezni magát a tekintete alatt. Érezte a haragot, a megaláztatást és a gyűlöletet a szemében. – Alessa! – kiáltotta Betty. Hirtelen felébredt. – Tudsz velem jönni? – Mondta Alessa, nyugalom szállva meg. – Beszélni akarok veled. – Elindult a kertbe. Betty megkönnyebbültnek tűnt, és bocsánatkérően mosolygott Joséra: – Alessa csak szégyenlős. Miért ne beszélgetnétek négyszemközt? Jose elment, Mandy pedig haragosan nézett utánuk, vihar vonulva át az arcán. Irigység szúrt a szívébe. Vágyott rá, hogy elvigye és feleségül vegye. Odaadta magát neki, és ő elfogadta, betöltve és kiegészítve őt olyan módon, amiről nem is tudta, hogy lehetséges. Nem volt elég, gondolta, elrejtve lenni. Miért nem ismerheti el a szerelmüket? Alessa miatt? Micsoda vicc. És mélyen belül egy terv kezdett formálódni. Meleg volt odakint. A nap a horizonton volt, és az ég narancssárga volt. A madarak hangosan énekeltek a fejük felett, és egy enyhe szellő borzolta a hosszú füvet. Alessa kibökte: – Engedj el, Jose. Egyszerűen, engedj el.