– Köszönöm, Mateo – suttogom, de tudom, hogy hallja. Akkor sírtam először hosszú idő után. Soha nem sírtam, miután Kaley és a barátai megvertek, nem akartam nekik megadni azt az elégtételt, és soha nem álltam közel apámhoz, így soha nem volt érzelmi kötődésem, ami miatt szomorú lehettem volna. De Mateo… Mateo elvesztése fájt, de ezt csak most tudatosult bennem, amikor megpillantottam, milyen volt