„Komolyan, fogadást kéne kötnöm, ki szólal meg először. Tíz másodpercet se bírnak ki.” – motyogja maga elé. „Miről beszélsz? Menjünk, essünk túl rajta.” – kinyitom az ajtót, és mindketten visszaindulunk a konyhából még mindig hallatszó hangok felé, bár mintha kevesebben lennének, mint korábban. „Ó, tökéletes, látni akartalak benneteket, mielőtt elindultok. Gyönyörű vagy, édesem. Érezzétek jól maga