Jó, menj csak hozzá. Mély lélegzetet veszek, és felsóhajtok. Újra az ő szükségleteik fontosabbak, mint az enyémek. Lassan felállunk, és odasétálunk hozzá, a lábához dörgölőzve. Érzem, ahogy az egész teste remeg a dühtől. Mi csak tovább járkálunk körülötte, és az orrunkkal lökdössük a lábát. Elé kerülünk, és a szemébe nézünk. Mélyeket lélegzik, és ránk néz, könnyekkel a szemében. Próbálja visszafoj