– Ó, ne már… – nyögte Nina összeszorított foggal, miközben Hamesre meredt, aki feléjük sétált.
– Szia, kisasszony… Öhm, Nina – mosolygott, majd Hazelre pillantott, aki mosolyogva nézett fel rá.
– Szia, Kades úr.
– Hú! Azt hittem, megegyeztünk a keresztneves megszólításban – ráncolta a homlokát, és összekulcsolta a kezét.
– Ja, persze.
– Egyébként ki ez a gyerek? Nem is tudtam, hogy van babád – von
















