– Ó, ne már… – nyögte Nina összeszorított foggal, miközben Hamesre meredt, aki feléjük sétált. – Szia, kisasszony… Öhm, Nina – mosolygott, majd Hazelre pillantott, aki mosolyogva nézett fel rá. – Szia, Kades úr. – Hú! Azt hittem, megegyeztünk a keresztneves megszólításban – ráncolta a homlokát, és összekulcsolta a kezét. – Ja, persze. – Egyébként ki ez a gyerek? Nem is tudtam, hogy van babád – von