Colby döbbenten nézett Emeryre, hitetlenkedve. Emery hidegen nézett rá. Daisy a felesége, és nem engedi, hogy bárki is sértegesse. Colby összeszorított fogakkal mondta: "Jól van! Nem hasonlítom többé Beatrice-hez. De szerintem nem érdemled meg." Emery hangja hideg volt. "Ő a feleségem. A véleményed nem számít nekem." Colby elhallgatott, majd meghallotta, ahogy Emery megparancsolja neki, hogy hozza be Daisyt. Amikor Emery összeesett, Daisy mellette volt. Nem hagyná el, tehát biztosan a kórházba jött. Tudta, hogy a hiányzása Colby miatt van. Colby, megfélemlítve Emery tekintetétől, vonakodva kilépett a kórteremből. Daisy a kórterem előtt guggolt, és figyelmesen hallgatta a beszélgetésüket. Amikor meghallotta Emery védelmét, sírva fakadt. Barbara halála után soha senki nem törődött vele, és nem védte meg. "Emery azt mondta, bemehetsz, sírós" - ugratta Colby. Daisy letörölte a könnyeit és felállt, de a lábai elzsibbadtak a hosszas guggolástól, így nem mozdult azonnal. Colby összevonta a szemöldökét. "Ezt azért csinálod, hogy Emeryt ellenem fordítsd? Hagyd abba a színjátékot." "Nem teszem" - válaszolta. Aztán kinyitotta az ajtót, a szemei a sírástól vérben forogtak. Emery rámeredt Colbyra. "Kérj bocsánatot tőle." Colby dadogott: "Emery..." "Azt mondtam, kérj bocsánatot tőle!" - ismételte Emery, ezúttal még hidegebb hangon. A légkör a kórteremben feszültté vált. Daisy még bűnösebbnek érezte magát, és idegesen magyarázta: "Potter úr, ez nem az ő hibája. Az én hibám, hogy akciós steaket vettem." Emery kinyújtotta a kezét. Ezt látva Daisy odament hozzá, és a kezét a tenyerébe helyezte. Ő gyengéden megvigasztalta: "Daisy, soha nem mondtam neked az érzékeny gyomromról. Ez nem a te hibád. Nem kell magadat hibáztatnod." Daisy szipogott, és még zaklatottabbnak érezte magát. "Ha nem lett volna a steak, nem kaptál volna akut gyomor-bélhurutot." "A betegségem ezúttal főleg a rendszertelen étkezési szokások miatt volt. A steak csak az utolsó csepp volt a pohárban" - mondta Emery, letörölve a könnyeit. "A gyomrom nem olyan gyenge, hogy ne bírna el egy darab steaket." Aztán rámeredt Colbyra. "Kérj bocsánatot a durva viselkedésedért." Daisy gyorsan közbeszólt: "Ő csak aggódott érted. Nem volt durva." Colby szemében Daisy képmutató volt. Vonakodva mondta: "Sajnálom." Emery hunyorgott. "Nem örülsz neki?" "Nem merek" - jött Colby válasza, de az arckifejezése egyértelműen mutatta az elégedetlenségét. Emery, aki általában higgadt, kissé csalódottnak tűnt. "Colby, ha lenézed Daisyt, engem nézel le. Menj el, és ne lássalak többé." Colby remegett, és hitetlenkedve kérdezte: "Emery, emiatt szakítasz velem?" Emery ajkai megfeszültek. "Te szakítasz velem." Daisy aggódva megragadta Emery kezét. Nem akarta, hogy miatta megszakítsa a kapcsolatot a jó barátjával. Emery megnyugtató pillantást vetett rá. Nem akart igazán megszakítani a kapcsolatot Colbyval, csak figyelmeztette őt. Colby, látva Emery határozott arckifejezését, mély levegőt vett, és ünnepélyesen bocsánatot kért Daisytől: "Nem kellett volna ilyen durván viselkednem veled korábban." Emery közbeszólt: "A bocsánatkérés nem kárpótol a hibádért." Colby azt mondta: "Igazad van, Emery. Nemrég találtam egy ékszerkészletet, ami illik Daisyhez. Tekintsd a bocsánatkérésemnek." Daisy elpirult, és a szíve hevesen vert. Látva, hogy Colby jóváteszi a dolgokat, Emery megenyhült a hangja. "Rendben. Ne felejtsd el átutalni a mosogatógép pénzét a számlámra." Colby azon tűnődött, hogy jól hall-e. "Emery, mikor lettél ilyen kicsinyes? Valaha is törődtél 10 ezer dollárral?" "Már házas vagyok. Van családom, akit el kell tartanom." Colby elhallgatott. Daisy egy kicsit meghatódott. Talán ez a házasság mégsem olyan rossz. "Daisy, vidd haza." Ezt hallva Daisy megszorította Emery kezét. "Nem megyek haza. Itt akarok maradni veled." "Még két zacskó infúziót kell kapnom. Mire végzek, korán reggel lesz" - mondta. "Veletek akarok maradni." Nem akarta egyedül hagyni Emeryt a kórházban. Ráadásul nem akart Colby autójában utazni. Mivel nem tudott ellenállni, Emery megengedte neki, hogy maradjon. Daisy kivett egy kis jegyzetfüzetet a táskájából. "Potter úr, vannak valamilyen étkezési korlátozásai? Illetve, mik a szokásos gyógyszerei gyomorra? Le fogom írni őket." "Daisy, nem kell emiatt aggódnod. Majd a házvezetőnőnk gondoskodik róluk." Értve Daisy aggodalmait, hozzátette: "A szülővárosunkból való házvezetőnő, és nagyon megfizethető." Daisy egy pillanatig gondolkodott. "Rendben." Emery elfoglalt volt a munkával, és nem volt ideje főzni. Daisy viszont nem volt jó a főzésben. Látva a fáradt arcát, Emery azt mondta: "Daisy, miért nem pihensz egy kicsit?" "Nem, elaludhatok. Figyelnem kell az infúziót." Daisy nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, bármit is mondott Emery, és még arra is kényszerítette, hogy aludjon. "Potter úr, vagy most alszol, vagy holnap kiveszel egy szabadnapot. Válassz egyet." Emerynek fontos üzleti ügyet kellett megbeszélnie másnap, ezért kompromisszumot kötött, és lehunyta a szemét. Elégedetten Daisy elmosolyodott, és szorosan figyelte az infúziót. Egy nővér jött be, és azt mondta: "Cooke kisasszony, pihenhet egy kicsit. Itt maradok, és figyelem Potter úr infúzióját." Daisy zavarban érezte magát. "Nem okozok túl sok gondot?" A nővér gyengéden válaszolta: "Egyáltalán nem. A kórházunk ingyenes éjszakai ügyeletet biztosít." "Ez nagyszerű!" Daisy annyira fáradt volt, hogy szédült a feje. Le akart feküdni egy kicsit, de amint lehunyta a szemét, elaludt. Abban a pillanatban Emery kinyitotta a szemét, felkelt, és átemelte a közeli ágyra. Daisynek sötét karikák voltak a szeme alatt. Emery a békésen alvó arcára nézett, és felsóhajtott. "Buta."