Az ingatlan tulajdonosának rovatában csak egy név szerepelt – Daisy Cooke, ami azt jelentette, hogy egyedül ő birtokolja a házat. – Miért csak az én nevem van itt? – kérdezte. Nem akarta magának követelni a ház teljes tulajdonjogát. Emery kihúzott egy széket Daisynek, és nyugodtan mondta: – Bár úgy házasodtunk össze, hogy nem találkoztunk a szüleinkkel, és nem volt esküvői szertartásunk, nem spórolhatok azon, ami neked jár. Tekintsd ezt a házat esküvői ajándéknak. – De ez túl drága! – válaszolta. A Greenlake-ben található ház Loxinheim legdrágább ingatlana volt a kiváló elhelyezkedése miatt. Több mint hárommillió dollárba került. Ő eredetileg egy körülbelül egymillió dolláros régi házat nézett ki. – Ne aggódj. A legjobbat érdemled – ragaszkodott Emery. Daisy sietve visszament a szobába, és átadott neki egy bankkártyát. – Nekem is van számodra egy esküvői ajándékom. Ezen a kártyán 600 ezer dollár van. Fogadd el. Emery utánanézett Daisy hátterének, és tudta, hogy a családja nagyon gonosz vele. Tehát a 600 ezer dollár nem tőlük származhatott. Úgy tűnt, Daisy nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Emery visszautasította, mondván: – Jobban szeretném, ha megtartanád ezt a kártyát magadnak. Daisy megrázta a fejét, és határozottan mondta: – Te már adtál nekem egy kártyát. Ha nem fogadod el, holnap eladom a házat. – Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy kihasználja őt, és ez nyugtalanította. Emery kelletlenül elfogadta a kártyát. Daisy elmosolyodott, és sürgette, hogy kóstolja meg a steaket. Emery egy pillantással megállapította, hogy a steak nem elég friss, magas élelmiszer-minőségi elvárásai megakadályozták abban, hogy megegye. Daisy rá nézett, remélve a megerősítését. Emery, a ragyogó szemébe nézve, levágott egy darab steaket, és megkóstolta. Meglepő módon nem volt olyan rossz, mint amire számított. Halvány boldogságot érzett, és azt mondta: – Nem rossz. Miután befejezte az ételt, Emery a dolgozószobába ment dolgozni. Eközben Daisy elmosogatta az edényeket, fürdött egyet, és az ágyban fekve böngészett a telefonján. Hirtelen nyögéseket és hányást hallott. Kirohant, még a cipőjét sem vette fel. A fürdőszobában Emery a mosdókagyló fölé görnyedt, görcsök gyötörték a gyomrát, a fején kidagadtak az erek. Daisy odarohant, hogy megtámogassa, és megkérdezte: – Mi a baj, Potter úr? Emery, sápadtan és izzadtan, küszködve mondta: – Fáj a gyomrom. Daisy aggódva kérdezte, hogy van-e otthon valamilyen gyógyszer a gyomrára, mire azt válaszolta: – Nincs. Emery látása elsötétült, és miközben próbálta megnyugtatni Daisyt, összeesett. Daisy ösztönösen kinyúlt, hogy elkapja, de a súlya legyőzte őt. A fájdalom ellenére mentőt hívott. A mentő gyorsan megérkezett. Daisy habozás nélkül követte a mentőbe. Emeryt betolták a sürgősségi osztályra, míg Daisy aggódva várakozott kint. Hirtelen megrezdült a telefonja. Tizenöt perccel később egy magas és szigorú arcú férfi lépett Daisy elé, és megkérdezte: – Hol van Emery? Érezve a férfi szemében a ellenségeskedést, hátrált, és megkérdezte: – Ön Potter úr barátja? Colby megvetően nézett Daisyre, azon tűnődve, hogy Emery miért választana egy ilyen buta nőt feleségül. Hangja durva volt. – Emerynek szigorú étrendi követelményei vannak. Hogyan fájhat a gyomra? Valami piszkos dolgot adtál neki enni? Daisy meglepődött. – Egy steaket sütöttem neki a szupermarketből. Colby arckifejezése még hidegebbé vált. – Meg akarod ölni, és megszerezni a vagyonát? A vádja sokkolta, és gyorsan magyarázta: – Nem, csak meg akartam köszönni neki. A steak friss volt. Többször is vettem, és én is ettem belőle. – Ne hasonlítsd magad hozzá – vágott vissza. Ahogy kinyílt a sürgősségi osztály ajtaja, Daisy megpróbált érdeklődni a helyzetről, de Colby ellökte, ordítva: – Minden a te hibád! Daisy a falnak lökték, ami éles fájdalmat okozott a hátában. Bűntudattól elharapta az ajkát, várva az orvos magyarázatát. Colby előrelépett. – Doktor úr, hogy van Emery? – A steak nehezen emészthető volt, ami akut gyomor-bélrendszeri rohamot okozott. De ne aggódjon. Az intravénás folyadékpótlás javítani fogja az állapotát. De mostantól figyelnie kell az étrendjére. Colby bement, hogy ellenőrizze Emery állapotát, Daisy szorosan a nyomában követte. Elállta az útját, és megvetően mondta: – Ez mind a te hibád! Miért van még képed meglátogatni? Daisy sokkot kapott. Emery olyan jó volt hozzá, mégis kórházba juttatta. Igazán szégyellte, hogy ismét szembenézzen vele, pedig csak meg akarta köszönni neki. Daisy a kórterem előtt ült, rendkívül bűnösnek érezve magát. ***** Emery már felébredt. Amikor meglátta Colbyt belépni, arca elsötétült. – Miért vagy itt? Colby vállat vont, és azt válaszolta: – A drága feleséged kórházba juttatott, és túlságosan szégyelli magát, hogy meglátogasson, ezért vagyok itt helyette. Emery összevonta a szemöldökét. – Semmi köze hozzá. Colby visszavágott: – Ha nem vett volna olcsó steaket a szupermarketből, nem kerülnél kórházba. Emery szigorúan mondta: – Soha nem mondtam neki, hogy érzékeny a gyomrom. Nem tudta. – Emery! – Emery védekező magatartása feldühítette Colbyt. – Daisy meg sem közelíti Beatrice-t! Miért nem tudsz várni rá? Hamarosan visszatér. Colby szemében Emery és Beatrice tökéletes pár voltak. Emery hidegen mondta: – Colby, ne hasonlítsd a feleségemet más nőkhöz. Ha még egyszer előfordul, nem leszel többé a barátom.