Daisy pislogott, tudva, hogy egyedül Emery képes Cassidy-t utasítani. Óvatosan megkérdezte: "Mr. Potter volt az?" Cassidy mindentudóan elmosolyodott. Melissa rájött valamire, és átkarolta Daisy vállát, mondván: "Épp azon panaszkodtam, hogy Mr. Potter egy hamisítványt adott neked, de kiderült, hogy ez egy meglepetés. Daisy, a férjed valaki." Daisy meghatódott, miközben belépett a mosdóba, hogy felhívja Emeryt. "Helló, Daisy." Emery gyengéd hangja hallatszott, amitől Daisy szíve hevesen dobogni kezdett, miközben a lábujjaira nézett. "Mr. Potter, te intézted, hogy Cassidy eljöjjön az étterembe?" - kérdezte. "Igen" - válaszolta. Kíváncsian megkérdezte: "Honnan tudtad, hogy bajba kerülök?" "Csak egy feltételezés." Daisy magában gondolta: "Úgy tűnik, nemcsak azt tudja, hol vagyok, hanem azt is, hogy milyen bajban vagyok. Vajon kémked utánam, vagy valami?" "Nyugi, Daisy. A Potter Group befektető Cassidy munkájában. Kötelessége tisztázni a nevét." Daisy a ruhája szegélyét csavargatta, és zavartan érezte magát. "De ez a ruha túl drága. Elegendő egy évnyi lakbérre." "Egyáltalán nem drága." "Mi?" Daisy döbbenten hallgatta a szavait. Emery elmagyarázta: "A ruhát Mr. Potter húga vette, de nem fért bele. Azt gondoltam, hogy jól áll majd neked, ezért elhoztam." Emery nem hazudott. A ruha, és a hálószobai szekrényben lévő összes ruha Noelle-től származott. "Értem." Daisy sokkal megkönnyebbültebbnek érezte magát. "A szekrényben lévő ruhák nem kerültek semmibe, nyugodtan hordhatod őket" - mondta Emery. Miután letette a telefont, Emery hívást kapott Noelle-től, aki felkiáltott: "Emery, add vissza a ruháimat! Elvitted az összes kedvenc stílusomat!" Sok energiát fektetett abba, hogy megvegye azokat a limitált kiadású ruhákat, és most mind eltűntek. "A feleségemnek adtam őket. Vehetsz újakat" - válaszolta. "Hogy tehetted ezt velem?" - sírta Noelle, majd hirtelen rájött valamire. "Várj egy percet! Mikor házasodott meg?" ***** Az utolsó órája befejezése után Daisy elment a szupermarketbe. Emery nagy szívességet tett neki, ezért azt tervezte, hogy főz egy ételt, hogy megköszönje neki. Mivel nem volt jártas a főzésben, sok előre elkészített ételt vett. Miközben a konyhában pakolt, megcsörrent a csengő. A kukucskálón keresztül kinézve Daisy egy futárt látott. "Nem rendeltem semmit" - mondta, amikor kinyitotta az ajtót. "Mr. Potter vásárolta" - válaszolta a férfi. Értelmetlenül Daisy megkérdezte: "Mit vett?" "Egy mosogatógépet." Daisy hirtelen eszébe jutott a tegnap esti jelenet, amikor Emery megakadályozta, hogy elmosogasson. Valahogy mulatságosnak és szívmelengetőnek találta. A futár hamar befejezte a mosogatógép felszerelését. Mielőtt elment, elmagyarázta, hogyan működik. "Ennek a mosogatógépnek két rekesze van. A bal oldali gyümölcsök és zöldségek mosására szolgál, a jobb oldali pedig az edények mosására. Ne keverje össze őket, és itt van néhány ingyenes mosószer." Miután a futár elment, Daisy megnézte a mosogatógép árát az interneten, és megdöbbent, hogy 10 ezer dollárba kerül. Épp akkor Emery hazatért, és Daisy aggódva megkérdezte: "Mr. Potter, miért vettél ilyen drága mosogatógépet?" Papucsot húzva ránézett a mosogatógépre, és elégedetten bólintott. "Nem rossz. Megkímél attól, hogy megsebezd a kezedet." Daisy nem számított arra, hogy Emery ilyen drága mosogatógépet vesz csak a kezei miatt. Morogta: "Kesztyűben mosogatva nem fáj a kezem. Egy pár kesztyű csak 10 dollárba kerül, egy mosogatógép pedig 10 ezer dollárba. Nem éri meg." Emery ránézett a zsémbes Daisyre, és meg akarta csípni duzzadt arcát. Olyan puhának tűntek, és tudta, hogy nagyon jó érzés lehet őket megérinteni. Visszafogta az impulzusát, és elmagyarázta: "A mosogatógépet a főbérlő vette. Egy fillért sem költöttem." Daisy megnyugodott, és megkérdezte: "Tényleg?" "Persze" - válaszolta Emery. Daisy ránézett, szeme tele örömmel. "Mr. Potter, hogy csinálod, hogy mindig sikerül drága dolgokat szerezned pénzköltés nélkül? Mint a ruhám, és most a mosogatógép." "Szerencsés vagyok" - mondta Emery, miközben gyengéden megsimogatta a fejét. "És jó szerencsét hozok a körülöttem lévőknek." Daisy érezte a gyengédséget a szavaiban, és mosolyogva mondta: "Nos, köszönöm a jó szerencsédet, Mr. Potter." Daisy visszatért a szobájába, hogy átöltözzön. 20 ezer dollárt ért, és összetört volna a szíve, ha bepiszkolódik. Óvatosan felakasztotta a ruhát a szekrénybe, a többi csillogó ruha közé, majd becsukta az ajtót. Ahogy elhaladt a dolgozószoba mellett, Emery telefonált. Lábon belopózott a konyhába. Emery kijött a dolgozószobából, a gyengén megvilágított nappaliban égő gyertyafény vonzotta. Az asztalon két steak volt, sült tojással és brokkolival kísérve. Daisy kulináris képességei azonban hiányosak voltak, és a tojások kissé taszítónak tűntek. Daisy két poharat és egy üveg bort tartva közeledett. "Végeztél a munkával, Mr. Potter?" "Mindet te készítetted?" - kérdezte. Daisy elégedett mosollyal bólintott. "Hogy megköszönjem a segítségedet, elkészítettem ezt az ételt. Mit gondolsz?" Daisy csábító arca a gyertyafényben arra az estére emlékeztette Emeryt, Ádámcsutkája megmozdult, miközben elfordította a tekintetét. "Nos, hogy megköszönjem a finom vacsorát, van egy ajándékom számodra." Ezután átnyújtott neki egy mélykék dobozt, fehér szalaggal átkötve. "Mi ez?" - kérdezte. "Nyisd ki, és meglátod." Daisy kibontotta a szalagot, és felemelte a fedelet, egy papírt talált benne a "Tulajdoni lap" szavakkal. Megdöbbenve felnézett. "Mr. Potter, ez az új házunk?" "Igen" - válaszolta. "Ez túl gyors, nem?" Tegnap említette a házat, és ma megvette. "Nézd meg, tetszik-e." Amikor Daisy meglátta a tulajdonost, elképedt. "Mr. Potter, te..."