Noelle továbbra is az anyósülésen ült. Azt hitte, már eléggé érzéketlenné vált, de abban a pillanatban mégis éles fájdalom hasított a szívébe. Mintha valami belülről rágta volna. Hirtelen valami régi dologra emlékezett. Nem sokkal azután történt, hogy visszatért a Swanson családhoz. Élesen emlékezett, hogy aznap esett az eső. Matilda személyesen jött el érte és Sandráért az iskolába, de hazafelé autóbalesetet szenvedtek. Bár a baleset nem volt súlyos, a sofőr félrerántotta a kormányt, hogy elkerüljön egy másik autót, és a közeli elválasztó sávnak ütközött. Noelle beverte a fejét az ablakba, és elvesztette az eszméletét. Mielőtt elájult, emlékezett, hogy Matilda elment mellette, és Sandrához nyúlt. Matilda fájdalmasan zokogott, miközben Sandrát tartotta. Abban a pillanatban Noelle megértette – az egyetlen ok, amiért újra megtalálták, az volt, hogy a vérüket hordozta. De számukra Sandra volt az a lány, akit igazán szerettek. Miután ezt felismerte, Noelle kényszerítette magát, hogy ne gondoljon rá, mert valahányszor eszébe jutott, csak még több fájdalmat okozott. De most az emlék újra felszínre tört. Csak ezúttal nem az édesanyja tartotta Sandrát – hanem a férje. Noelle nem tudta, mennyi idő telt el. Végül kiszállt az autóból. Épp ekkor alacsony mennydörgés visszhangzott az égen, és heves zápor kezdődött. Noelle sietett, hogy bejusson, de a hely, ahol Hendrix parkolt, még messze volt a bejárati ajtótól. Végül tetőtől talpig elázott. Fent égtek a fények – Sandra szobájában és Hendrix dolgozószobájában is. Nyilvánvalóan észre sem vette, hogy még nem jött be. Noelle egy ideig állt a helyén, megbizonyosodva erről. Aztán merev lábakkal lassan felment a lépcsőn. A telefonja hirtelen felvillant. Egy ismeretlen számról hívtak. Ahogy Noelle a számot bámulta, valami beugrott neki, és megállt. Épp azon gondolkodott, hogy felvegye-e, amikor a hívó letette. Valamiért abban a pillanatban, amikor a képernyő újra elsötétült, Noelle megmagyarázhatatlan megkönnyebbülést érzett. De éppilyen gyorsan egy második hívás érkezett. Noelle tudta, ki az. Ezúttal nem habozott, és felvette a telefont. – Elle. Régen hallotta ezt a becenevet. Amikor hirtelen meghallotta, kissé kizökkentette. – Én vagyok – mondta. – Maxwell. – Ó – válaszolta Noelle halkan. – Visszajöttél… az országba? – Nem – mondta Maxwell kuncogva. – De hamarosan visszatérek. Holnaputánra foglaltam repülőjegyet. Van időd? Szerinted ki tudnál jönni értem? Noelle elhallgatott. – Kényelmetlen neked? – Maxwell gyorsan észrevette a habozását. – Semmi gond. Egyedül is vissza tudok jönni. Csak… ennyi idő után remélem, hogy az első ember, akit meglátok, te leszel. – Férjnél vagyok – bökte ki Noelle. – Tudom – válaszolta Maxwell, nem igazán meglepődve. – Ahhoz a fickóhoz, akinek Freeman a vezetékneve, igaz? Hiszen az Amity Group annyira híres. Még külföldről is hallottam a vezérigazgató esküvőjéről. Noelle újra elhallgatott. Rövid szünet után Maxwell halkan megkérdezte: – Elle, jól vagy?