Csak ekkor eszmélt rá Jay, hogy a robot egy gyönyörű fiatal nő képmása. "Ez a kis fickó megint az anyukáját hiányolja?" - gondolta bosszúsan. - Jenson, tényleg látni akarod anyukádat...? - kotyogta ki Jay meggondolatlanul. Jenson búskomoran állt a lépcsőn, apró teste különösen magányosnak és makacsnak tűnt. Közvetlenül Jayre nézett, és ünnepélyesen bólintott. Jay összeszorította a száját. Úgy gondolta, szerencsésnek kellene magát tartania, hogy még nem hajította Roset egy bordélyházba. Különben Jenson önző természete soha nem bocsátana meg neki, ha megtudná, hogy az apja zaklatta az anyukáját. Azonban... Jenson csakis Jay egy rossz döntése miatt hiányolta ennyire az anyukáját. Néhány évvel ezelőtt Jay azt hitte, Rose meghalt, de nem akarta, hogy Jenson egy gyűlölettel teli világban éljen. Ezért kitalált egy hazugságot, hogy az anyukája még mindig szereti őt minden nap. Persze, ahogy a közelmúltban legnagyobb megdöbbenésére kiderült, Rose nagyon is élt. Miközben Jay azon gondolkodott, elvigye-e Jensont Rose-hoz, megcsörrent a mobilja. A vonal másik végén az asszisztense, Grayson volt, aki szörnyen idegesnek tűnt. - Mr. Ares... Rose megszökött. - Mi? - Jay jóképű arca hitetlenkedő grimaszba torzult. - Rögtön ott leszek. - Anélkül, hogy időt szánt volna az ebédre, Jay letette a telefont, és elindult kifelé a házból. Nagyi és nagypapa nézték a fiukat, aki úgy rohangált ide-oda, mint egy szorgos méhecske. Valahogy egy kicsit sajnálták őt. Mindkét nagyszülő Jensonra, a fiuk hektikus rohangálásának okára vetette a tekintetét. - Kicsi Jenson, nézd, mennyire elfárasztottad apukádat. Mit szólnál, ha a jövőben nagypapa és nagymama készítené neked az ebédet? - Nem, nem jó. - Jenson bement a szobájába, és becsapta az ajtót. Nagyi egy spatulát tartott a kezében, és dacosan hadonászott vele Jenson felé. - Jenson, te kis csirkefogó! Ki tanított meg így viselkedni? Egyáltalán nem aranyos. Josephine gyengén sóhajtott: - Az apja. ... Jay a lehető leggyorsabban a kórházba sietett. Amikor felért a VIP részlegre a kilencedik emeleten, az ujjlenyomat-zár sértetlen volt az ajtón, de az ajtó tárva-nyitva volt. Jay acélos arcán döbbenet ült. Ez az ujjlenyomat-zár egyedi volt, különbözött a piacon lévő összes többi modelltől. Nem volt felszerelve jelszórendszerrel, és nem hagyott teret a potenciális betöréseknek. Az egyetlen módja a feloldásnak az volt, ha elsőre ujjlenyomat-egyezés történt. Csak az ő és Jenson ujjlenyomata volt regisztrálva a zárhoz. - Találtak valamit a térfigyelő kamerában? - Jay azonnal az épület többi biztonsági intézkedésére gondolt. Grayson lefelé nézett, és azt mondta: - Mr. Ares, a megfigyelő rendszer háttértárát szándékosan megsemmisítették. Jay pupillái összehúzódtak. A Grand Asia megfigyelő rendszere rendkívül jól el volt rejtve, és a háttértár több rétegű biztonsággal rendelkezett. Hogyan fejtette meg Rose ismeretlen segítője ilyen rövid idő alatt a megfigyelő rendszerét? Vajon az a személy profi volt? - Ki volt szolgálatban a recepción? - A megfigyelő rendszer hiányában az egyetlen dolog, ami Jaynek eszébe jutott, egy szemtanú volt. Hamarosan a recepciós pultnál dolgozó apró termetű nővért Jayhez hozták. Jay a forgószékben ült, és összevonta a jól formált szemöldökét. Oldalról Grayson megköszörülte a torkát, és tekintélyes hangon megkérdezte: - A Grand Asia-ban való munkához nagyon jó memóriával kell rendelkezni. Most adok egy kis tesztet. Délelőtt 11 óra óta ki járt a kórházban? A nővér most először találkozott a vezérigazgatóval személyesen, egy kicsit ideges volt, és dadogott. - Mr. Ares, mindenki, aki ma délben jött, a fekvőbetegek családtagja volt, ők voltak... 808-as kórterem... 704-es kórterem... 706-os kórterem... 503-as kórterem... A nővér igyekezett minden látogatóra vonatkozó részletet felidézni. Jay azonban türelmetlenül félbeszakította. - Hagyja ki a betegek családtagjait, akiket korábban látott. Volt valakinek új arca? A nővér ráncolta a homlokát, és keményen gondolkodott, de végül megrázta a fejét. - Mindenkivel találkoztam már. Grayson értetlenül állt. Megkérdezte: - Hogyan lehetséges ez? Hacsak nem Batman mászott be az ablakon? Jay is összevonta a szemöldökét. Egy kis idő múlva a nővérre rátört valami, és hirtelen felkiáltott: - Ó, igen... Mindenki rá figyelt. A nővér zavartan elmosolyodott: - Ugyan, nem lehetett ő. - Ki? - kérdezte Jay. A nővér sokáig habozott, mielőtt azt mondta: - Jenson mester! Grayson álla leesett. - Úgy érti, Jenson mester felment a VIP emeletre? A kis nővér bólintott. - Mikor? - kérdezte Jay. - Körülbelül 11:10-kor - mondta magabiztosan. Egy pillanatnyi döbbenet után Jay lassan visszanyerte az eszét. Bár Jensonnak csak egy apró időkerete volt arra, hogy megtegye azt, amit a nővér állított, ez volt az egyetlen magyarázat az ujjlenyomat-zár feltörésére. Jay haragja emelkedett, árulás érzése fogta el. Grayson látta, mi történik, és sietve kiterelte a többieket az irodából. Mr. Arest a felesége és a fia szövetsége árulta el. El lehet képzelni, mennyire rossz lehet a hangulata. Bumm! Jay ököllel az asztalra csapott, és megvetően sziszegte: - Rose, úgy látszik, alábecsültelek. Nem hiszem el, hogy sikerült ellenem fordítanod a fiamat abban a pillanatban, hogy betetted a lábad az országba. Úgy tűnik, megvetted Jensont. Grayson óvatosan egy csésze kávét nyújtott át az elnöknek. Remegő hangon azt mondta: - Mr. Ares, mivel Jenson mester és Rose már kapcsolatban vannak, miért nem engedi meg nekik, hogy találkozzanak? Jay felvonta a szemöldökét, és felnézett Graysonra, miközben finoman dobolt az ujjaival az asztalon. - Mondd tovább. Megkönnyebbülve Grayson folytatta: - Mr. Ares, a korábbi tapasztalatok szerint minden nő, aki megpróbált Jenson mester közelébe kerülni, mindig nyomorúságos életre jutott. Végül is, ön jobban tudja, mint bárki más, Jenson mester képességét, hogy valakinek az életét pokollá tegye. "Végül is, Miss Rose csak egy fattyú lány a vidékről. Ha Miss Roset bébiszitterként helyezi el a házban, Jenson mester OCD-jével és autizmusával biztos vagyok benne, hogy nem telik sok időbe, mire Jenson mester álomszerű képe a tökéletes anyukájáról teljesen összetörik. "Másrészt Miss Roset valószínűleg halálra fogja zaklatni Jenson mester! Ki tudja, talán még elbocsátania sem kell, mielőtt könyörögni fog, hogy hadd pakolhasson össze és távozhasson!"