Olivia Ethan dél körül érkezett, arca kipirult, haja kissé zilált volt. Egyértelmű volt, hogy egyenesen a lakásából jött, abban a pillanatban, hogy Nick hívása megérkezett, alig hagyva magának egy pillanatot, hogy levegőt vegyen. "Sajnálom, hogy késtem" – mondta, ledobva a hátizsákját a váróterem székei mellé. "Őrült volt a forgalom, és az akkum lemerült félúton." Felálltam, és szorosan átöleltem.