Olivia Reggel 5:43-kor riadtam fel, tizenhét perccel az ébresztőm előtt. A szám olyan volt, mint a csiszolópapír, a fejem pedig lüktetett a másnaposság kezdetétől. "Kávé," nyögtem, kikászálódva az ágyból. "Kávé kell." A fürdőszobatükör feltárta a rossz döntéseim teljes mértékét: a szempillaspirál elkenődve a szemem alatt, a hajam összegabalyodva egy fészekben, amire a madarak is irigyek lennének,