Olivia Puszit adtam az arcára, és elindultam a nappaliba, ahol Apa a foteljában ült a távirányítóval a kezében. Jobban nézett ki, mint amikor utoljára láttam, kevésbé volt sápadt és éberebb. A műtét csodákat tett, még ha a felépülés lassú is volt. – Szia, Apa! Megfordult, és az arca mosolyra húzódott. – Liv! Milyen kedves meglepetés! – Nem meglepetés. Mondtam Anyának, hogy jövök. – Hát, nekem nem