Másnap reggel nyolckor Mrs. Cooper elvitte Averyt a régi kastélyba, hogy meglátogassa Elliot édesanyját, Rosalie Fostert. A Foster família apraja-nagyja a nappaliban várakozott, amikor Avery megérkezett. Ő pedig illedelmesen köszöntötte a jelenlévőket, és teával kínálta a családot. Rosalie szemmel láthatóan elégedett volt Avery viselkedésével. Egy szófogadó teremtményt könnyebb lesz a markában tartani. – Hogy aludtál éjjel, Avery? – érdeklődött Rosalie. Avery arca elpirult. – Nagyon jól, köszönöm. – Van számodra egy kis meglepetésem, Avery – jelentette ki Rosalie, miközben kinyitott egy lila színű díszdobozt, és átnyújtotta a lánynak. – Ez a karkötő remekül kiemeli a bőröd tónusát. Tetszik? Avery nem merte visszautasítani az öregasszonyt az egész család szeme láttára, ezért azonnal elfogadta az ajándékot. – Nagyon szép, köszönöm szépen. – Tudom, hogy mostanában nem könnyű az életed, Avery. Elliot állapota miatt nem tud úgy bánni veled, ahogy megérdemelnéd. De van mód arra, hogy hasznot húzz ebből az egészből – kezdte Rosalie, és lassan felfedte a tervét. – Elliotnak fogytán az ideje. Mindig csak a munkával volt elfoglalva, sosem jutott ideje a randevúzásra. Még arra sem volt lehetősége, hogy saját gyermeke szülessen… Avery szinte sokkot kapott Rosalie szavai hallatán. Saját gyermeke? Talán Rosalie azt akarja, hogy szülje meg Elliot gyermekét? – Azt szeretném, ha te ajándékoznál meg Elliotot egy gyermekkel, hogy tovább élhessen a vérvonala – fejezte be Rosalie. Avery teljesen ledöbbent, és a szobában mindenki más is hasonlóan értetlenül meredt maga elé. – Édesanyám, Elliot már régóta betegeskedik. Lehet, hogy terméketlen – jegyezte meg Elliot legidősebb bátyja, Henry Foster. Elliot még meg sem halt, de már mindenki a vagyonára ácsingózott. Rosalie halkan felkuncogott. – Persze, tartogatok én még néhány ászt a doktorok közt. Elliot hatalmas vagyonával hogy is ne lenne örököse? Majd Avery szül neki egy gyermeket. Még egy kislány is megteszi. Ebben a pillanatban minden szempár Averyre szegeződött. – Még mindig iskolába jársz, ugye, Avery? A tanulmányaid kárára menne, ha most teherbe esnél – jegyezte meg Henry felesége. Henry azonnal helyeselt. – Pontosan! Avery még nagyon fiatal. Kétlem, hogy szívesen feladná a tanulmányait, hogy otthon nevelje a gyermeket! Rosalie pontosan tudta, mi jár a fia és a menye fejében. Részben ezért is ragaszkodott annyira ahhoz, hogy Elliotnak örököse szülessen. – Hajlandó lennél Elliot gyermekét világra hozni, Avery? – kérdezte Rosalie, kertelés nélkül. – Tudnod kell, hogy te és a gyermeked örökölni fogjátok Elliot teljes vagyonát. Ez pedig elég ahhoz, hogy mindketten kényelmes, gondtalan életet éljetek. Elliot talán még élt, de a vagyona már mindenkit megbabonázott. Avery valahol sajnálta Elliotot és Rosalie-t. Egy örökös a tökéletes bosszú lenne Cole ellen, hiszen így egyetlen fillért sem kaphatna Elliot pénzéből. Ezért hajlandó volt megpróbálni. Ráadásul, még ha nem is akarná, a Foster család elég befolyásos ahhoz, hogy rákényszerítse. – Megteszem – válaszolta Avery habozás nélkül. A teázás végeztével Avery kilépett a régi kastély kapuján, és hazaindult volna. Cole azonban megállította, mielőtt elmehetett volna. A reggeli napfényben a kabócák hangos ciripelése hallatszott. Avery gyomra görcsbe rándult Cole arcát látva. – Kérem, vigye haza az ajándékokat, Mrs. Cooper – mondta Avery. Mrs. Cooper bólintott, és elindult a csomagokkal. Cole megbizonyosodott róla, hogy nincsenek a közelben, majd így szólt: – Összetöred a szívemet, Avery! Soha nem engedted, hogy megérintselek, amíg jártunk, de most belemész, hogy Elliot bácsi gyerekét szüld meg! – Ha gyermeket szülök neki, azzal az övé lesz a vagyon. Miért ne tenném meg? – felelte Avery gúnyosan, szándékosan olyan szavakat választva, amelyek fájdalmat okoznak. Cole, ahogy várható volt, azonnal felhúzta magát. – Nem rossz ötlet, de szülhetnéd az én gyerekemet is, és mondhatnád, hogy Elliot bácsié. Akkor is Foster lenne. Még ha a nagymamám dühös is lenne, sosem vetetné el. Avery arcáról azonnal lefagyott a mosoly. – Jó, hogy ennyire ambiciózus vagy, Cole, de az ambíció ész nélkül veszélyes lehet – figyelmeztette Avery. – Hallottam, hogy Elliot környezetében könyörtelen emberek vannak. Amíg lélegzik, a csatlósai lesben állnak, és arra várnak, hogy felébredjen. Tényleg azt hiszed, hogy életben hagynak, ha megtudják, hogy a te gyermekedet várom? Avery szavai olyanok voltak, mint egy jeges vízzel teli vödör, ami a csontjáig hatolt Cole-nak. Mindenki másnál jobban tudta, hogy a nagybátyja emberei a legkegyetlenebb alakok. Az, hogy Elliot balesete óta csendben meghúzták magukat, nem jelenti azt, hogy eltűntek volna. Avery gúnyosan kuncogott. – Én léptem. A nagymamád már intézte, hogy egy orvos elvigyen Elliot bácsihoz.