Wanda Tate a Tatek nappalijában ultimátumot adott mostohalányának, Avery Tate-nek: "Azzal a feltétellel láthatod az apádat, ha feleségül mész Elliot Fosterhez, vagy kifizetsz másfél millió dollárt. Rajtad áll." Avery hideg mosollyal reagált. "Te akarod rámerőltetni, hogy egy vegetatív állapotban lévő férfihoz menjek feleségül, mert képtelen vagy elviselni a gondolatot, hogy a saját lányod is így járhat? És mindezt csak a pénzért? Ábrándozz csak, ha azt hiszed, hogy ilyen módon zsarolhatsz!" "Szóval nem döntesz?" - Wanda felemelte a hangját, és Averyre mutatott. "Akkor leállítom apád kezelését. A családunknak nincs sok pénze, inkább a húgod hozományára tartogatom, mint hogy egy haldoklóra költsem. Még mindig a felesége vagyok, ne feledd! Bármikor jogom van leállítani a kezelését." "Hogy mersz ilyet!" "Tch! Ha meg akarod menteni, tedd, amit mondok, és menj hozzá Elliotthoz." Avery arca jéghideggé vált, és szó nélkül kiviharzott. Wanda egy aljas, gonosz nő volt, aki sosem szórt üres fenyegetéseket. Averynek minél hamarabb pénzt kellett szereznie. Elővette a telefonját, és felhívta a barátját, Cole-t, mert úgy érezte, hogy ő segíthet. Végtére is, Cole a Foster család tagja volt, ráadásul Elliot unokaöccse. De ekkor ismerős csengőhang hallatszott a közeli hálószobából. Avery azt hitte, rosszul hall, hiszen Cole nem lehetett a házában, főleg nem a húga szobájában. Avery még mindig kételkedett, amikor Cassandra, a húga megszólalt: "A nővérem hív. Nem veszed fel, Cole? Mi van, ha valami sürgős?" "Kit érdekel az a ribanc? Három évig jártunk, és egyszer sem engedte, hogy megdugjam, biztos valami nyavalyája van odalent. De te... Úristen, sosem elég belőled! A nagybátyám meg zöldség, már úgysem húzza sokáig. Ha elveszi feleségül, aztán megözvegyül, addigra úgyis rábeszélem, hogy a Foster vagyon a miénk legyen. Utána majd jól szórakozunk együtt." – Milyen szemtelen vagy! Avery úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Zúgott a feje, és minden reménye szertefoszlott, hogy valaha is jóra fordul a sorsa. A barátja, aki oly sokszor vallott neki szerelmet, megcsalta, ráadásul a húgával. Avery szorosan lehunyta a szemét, miközben a szobából egyre hangosabb, érzéki nyögések hallatszottak. Nem tudta visszatartani a könnyeit. A Foster család Avonsville egyik leggazdagabb famíliája volt, és Elliot, a családfő, egy hat hónappal ezelőtti baleset óta vegetatív állapotban feküdt. Az orvosok közölték, hogy valószínűleg nem éri meg az év végét. Az édesanyja, Rosalie nem akarta, hogy a fia nőtlenül haljon meg, ezért csillagászati összeget ígért annak, aki hajlandó hozzámenni. A Fosterék dúsgazdagok voltak, és mivel Elliot volt a családfő, az anyja még csak szóba sem hozott szegényebb családokat, hiába volt Elliot vegetatív állapotban. Persze a felső tízezerből sem akadt senki, aki egy haldoklóhoz ment volna feleségül. És pont akkor, amikor az apjuk cége csődbe ment, hirtelen kórházba került. Mivel a kezelésre rengeteg pénz kellett, Wanda úgy döntött, felhasználja a helyzetet, és megzsarolja Averyt, miután meghallotta, hogy a Fosterék feleséget keresnek Elliotnak. Avery dühösen letörölte a könnyeit. Majd kinyitotta a szemeit, és jéghideg tekintettel nézett maga elé. Túl naiv volt. Évekig tűrte a mostohaanyja és a húga zaklatásait az apja kedvéért. Még a barátja édes szavainak is bedőlt. De most vége! Nem hagyja többé, hogy hülyének nézzék! Avery elővette a telefonját, és tárcsázott egy számot. – Hozzá megyek Elliotthoz. Az esküvőt három nap múlva tartották. Avery egyedül állt az oltár előtt, fehér fátyollal az arcán és egy csokor virággal a kezében. Mostantól Mrs. Foster volt, és senki sem érinthette meg.