Amikor Avery visszatért Elliot kastélyába, azonnal kórházba vitték, ahol két orvos alapos orvosi vizsgálatnak vetette alá. Ha éppen ovulált, azonnal leszívták volna a petesejtjeit. Ha nem, injekcióval serkentették volna a peteérést. – Ne aggódjon, Mrs. Foster! Egy kicsit kellemetlen lehet, de amint megszüli Mr. Foster gyermekét, biztos helye lesz a Foster családban – nyugtatta az egyik orvosnő. Avery a vizsgálóágyon feküdt, szíve egyre hevesebben kalapált. – Mennyi időbe telik, mire teherbe esem? – Ezt nehéz megjósolni. Szerencsés esetben három-négy hónap. De az is lehet, hogy soha – felelte az orvos, majd szünetet tartva hozzátette: – Fiatal, így biztos vagyok benne, hogy minden rendben fog menni. A procedúra után Avery visszatért Elliot kastélyába. Ahogy belépett, azonnal Elliotot kereste. A férfi szokás szerint mozdulatlanul feküdt az ágyban, miközben egy szolga éppen átöltöztette. A méregdrága, egyedi készítésű ruhák inkább halotti öltözékre emlékeztettek a sápadt arcszíne miatt. – Mikor ébredsz már fel? – sóhajtotta Avery. Elliot szempillái alig észrevehetően megrezzentek, de úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Aznap este Avery frissen zuhanyozva lépett ki a fürdőszobából. Az ágy szélére telepedett, elővette az aznap vásárolt új arckrémet, és masszírozni kezdte vele a bőrét. – Hé, Elliot, szeretnéd, ha neked is kennék ebből? Mostanában nagyon száraz a levegő – mondta, miközben közelebb húzódott Elliot ágyához. Leült az ágy szélére, és ujjaival finoman felvitte a krémet Elliot arcára. Elliot hirtelen kinyitotta a szemét. Mély borostyánszínű szemei úgy ragyogtak, mint a drágakövek. A tekintetében vibráló fény úgy megrémisztette Averyt, hogy a lélegzete is elakadt. Ujjai továbbra is gyengéden masszírozták az arcát, miközben halkan magában motyogott. – Azt olvastam a neten, hogy a tested miatt még sosem volt barátnőd… De szerintem nem is olyan rossz! Erős karjaid vannak… és ezek az izmos lábak… Miután végzett a krémezéssel, finoman megpaskolta Elliot karját és lábát. Érintése olyan könnyed volt, hogy szinte érezni sem lehetett. Elliot reakciójától azonban azonnal elkerekedett a szeme, mert határozottan egy férfi hangját hallotta. – Te voltál az, Elliot? Mondtál valamit? – kérdezte Avery, és szinte felpattant az ágyról. Mandulavágású szemei élesen szegeződtek rá. Elliot visszanézett rá. Valami megváltozott a tekintetében. Amikor korábban kinyitotta a szemét, azok élettelenek és üresek voltak. Most az Averyre szegeződő szemekben ott vibráltak az érzelmek, még ha ezek az érzelmek dühöt, gyűlöletet és gyanút is hordoztak magukban. – Mrs. Cooper! – kiáltotta Avery, és úgy rohant le a lépcsőn, mint egy macska, amelyiknek ráléptek a farkára. – Mrs. Cooper, Elliot felébredt! Beszélt! Tényleg felébredt! Arca elpirult, szíve vadul kalapált, és a mellkasa hevesen emelkedett, majd süllyedt. Elliot ébren volt. Avery teljesen biztos volt benne, mert nemcsak kinyitotta a szemét, hanem beszélt is hozzá. Bár a hangja rekedtes volt, és lassan beszélt, mégis fenyegető volt. Elliot megkérdezte tőle: – Ki vagy te? Avery agya abban a pillanatban teljesen leblokkolt. Mindenki azt mondta neki, hogy Elliot hamarosan meg fog halni, ezért soha nem gondolt bele, mihez kezdene, ha valaha felébredne. Mrs. Cooper, az orvos és a testőr azonnal odarohantak, amikor meghallották Avery kiáltását. Fél óra múlva a kastély megtelt emberekkel. Mindenki sokkos állapotban volt. Senki sem hitte, hogy Elliot valaha fel fog ébredni. – Tudtam, hogy fel fogsz ébredni, Elliot! – kiáltotta Rosalie a boldogság könnyeivel küszködve. – Még jó, hogy ébren vagy, Elliot – mondta Henry. – El sem tudod képzelni, mennyire aggódtunk mindannyian, különösen Anya. Annyira kétségbeesett, hogy teljesen megőszült. Miután az orvos megvizsgálta Elliotot, Rosalie-hoz fordult, és azt mondta: – Ez valóságos csoda! Semmi jelét nem láttam a javulásnak, amikor legutóbb vizsgáltam. Most, hogy Mr. Foster képes beszélni, csak a rehabilitációs kezelést kell folytatnunk, és hamarosan teljesen felépül. A jó hír olyan váratlanul érkezett, hogy Rosalie nem bírta elviselni. Lábai remegni kezdtek, és elájult a sokktól. Henry elkapta az anyját, és kivitte a szobából. Az orvos, Mrs. Cooper és a testőr a szobában maradtak, míg Avery döbbenten, némán állt az ajtóban. Túlságosan félt belépni. Félelmetes volt az a dermesztő aura, ami Elliotból áradt, amint magához tért. Felült az ágyban, hátát a fejtámlának támasztva, és éles szemeivel jéghideg pillantást vetett Averyre. – Ki ez? – kérdezte erőteljes, mély és megvető hangon. Az orvos annyira megrémült, hogy még levegőt is alig mert venni. Mrs. Cooper lehajtotta a fejét, és magyarázni kezdte: – Elliot úr, ő az a feleség, akit Madam Rosalie választott Önnek, amíg beteg volt. A neve… Elliot vékony ajkai kissé elváltak egymástól, és közönyös hangon közölte: – Takarítsák el innen!