Avery annyira meglepődött, hogy ösztönösen hátrált néhány lépést. Elliot olyan volt, mint egy mély álmából ébredt vadállat. Alvás közben nem volt félelmetes, de ébrenléte baljós veszélyt árasztott. Mrs. Cooper kijött a szobából, és becsukta az ajtót. Megpillantotta Averyt – aki úgy meredt rá, mint őz a reflektorfényben –, és kedvesen megszólalt: "Ne féljen, asszonyom. Elliot úr most ébredt, talán még nem tudja feldolgozni a híreket. Kísérjük át a vendégszobába mára, és holnap reggel megbeszéljük. Rosalie asszony szereti önt, lehet, hogy az ön pártjára áll." Avery agyában kavarogtak a gondolatok. Arra készült, hogy Elliot bármelyik nap meghalhat, de arra sosem gondolt, hogy magához térhet. – Mrs. Cooper, a holmijaim még a szobában vannak… – mondta Avery, a hálószoba ajtajára pillantva, abban reménykedve, hogy bemehet, és elhozhatja a cuccait. Abból a gyilkos pillantásból ítélve, amit Elliot korábban rávillantott, erős meggyőződése volt, hogy nem fogadja el feleségének. Bármikor készen kell állnia arra, hogy elhagyja a birtokot. Mrs. Cooper sóhajtott: – Hagyjuk csak ott egyelőre, ha nem valami fontos. Majd én elhozom holnap. – Rendben – felelte Avery, majd megkérdezte: – Fél tőle? – Régóta dolgozom neki – mondta Mrs. Cooper. – Ijesztőnek tűnhet, de sosem okozott gondot. Avery csak halkan motyogott, majd elhallgatott. Lehet, hogy a felesége, de szigorúan véve most találkoztak először. Érthető, ha ellenségesen viselkedik. Avery nem aludt jól aznap éjjel. Az elméje ezerfelé kalandozott. Elliot felépülése teljesen felborította az életét. … Másnap reggel nyolckor Mrs. Cooper összeszedte Avery holmiját a hálószobából, és átvitte a vendégszobába. – Itt a reggeli ideje, asszonyom – mondta Mrs. Cooper. – Elliot úr már az ebédlőben van. Menjen oda ön is! Beszélgessenek, ismerkedjenek egy kicsit. – Nem hiszem, hogy meg akar ismerni – vágott savanyú képet Avery. – Akkor is reggeliznie kell. Rajta! Még csak meg sem haragudott, amikor elmondtam neki, hogy Rosalie asszony kedveli önt! Talán ma jobb kedve lesz – biztatta Mrs. Cooper. Amikor Avery belépett az ebédlőbe, megpillantotta a tolószékben ülő Elliotot. A rendszeres izomtornának köszönhetően tudta mozgatni a karjait. Tolószékben ült, mégis egyenesen tartotta magát. Ha felállna, biztosan magas és impozáns lenne. Avery nyugtalanul ült le az asztalhoz, miközben Mrs. Cooper megterített neki. Elliot egy szót sem szólt, még akkor sem, amikor Avery felvette a villáját. Nem tudta megállni, hogy ne pillantson rá, ami azonnal felkeltette Elliot figyelmét. A szeme olyan volt, mint egy feneketlen fekete lyuk, ami képes elnyelni az embert. – Ö… én… Avery Tate vagyok… – hebegte Avery idegesen. Elliot felvette a kávéját, és lassan kortyolt belőle. A hangja unott és közönyös volt, amikor megszólalt: – Azt hallottam, talán a gyermekemet hordja a szíve alatt. Avery szíve összeszorult, és azonnal elment az étvágya. – Melyik módszert részesíti előnyben? A sebészeti vagy a gyógyszeres abortuszt? A hangja nyugodt volt, miközben ezeket a kegyetlen szavakat kimondta. Avery arca elsápadt, és az elméje kiürült. Mrs. Cooper érezte, hogy a téma túl hátborzongató, ezért félretette az illemet, és így szólt: – Elliot úr, a gyermek Rosalie asszony ötlete volt. Avery asszonynak semmi köze hozzá. – Ne próbálj az anyámmal zsarolni – csattant fel Elliot, és Mrs. Cooperre meredt, aki erre lehajtotta a fejét, és befogta a száját. – Elliot… – kezdte Avery, de Elliot félbeszakította. – Ki hatalmazott fel, hogy a nevemen szólíts? Avery meglepődött, majd megkérdezte: – Hogy szólítsam akkor? "Édesemnek"? Elliot megvonta vékony ajkait, és düh villant a szemében. Mielőtt elveszíthette volna a türelmét, Avery gyorsan megpróbálta megnyugtatni. – Nem vagyok terhes. Megjött a menstruációm. Kérdezze meg a takarítónőt, Mrs. Wilsont, ha nem hiszi. Ma reggel kértem tőle tampont. Elliot hallgatott. Felvette a kávéját, és ivott egy kortyot. Avery érezte, hogy görcsöl a hasa, és gondolkodás nélkül enni kezdett. Gyorsan befejezte a reggelit, majd felállt, hogy elhozza a táskáját a szobából, és minél hamarabb elhagyja a házat. Kényelmetlenül érezte magát Elliot közelében. – Készítse elő a papírjait. Hamarosan elválunk – mondta Elliot hidegen. Avery megállt, de nem lepődött meg. – Már megyünk is? – Pár nap múlva – válaszolta Elliot. Rosalie-t annyira megrázta az előző esti incidens, hogy magas vérnyomással kórházba kellett szállítani. Elliot meg akarta várni, amíg az anyja állapota stabilizálódik, mielőtt a válásról beszélne. – Rendben, csak szóljon, mikor – mondta Avery, majd visszasietett a szobájába. Körülbelül öt perc múlva visszatért a táskájával. A nappaliban váratlanul egy ismerős alakot pillantott meg. Cole volt az. Úgy nézett ki, mint egy ijedt kutya behúzott farokkal, miközben tiszteletteljesen Elliot tolószéke mellett állt. – Elliot bácsi, a szüleim a kórházban látogatják a nagymamát, ezért apa megkért, hogy nézzek be önhöz – mondta Cole, és egy doboz vitamint tett a dohányzóasztalra. Elliot a mellette álló testőrre nézett. A férfi értette a főnöke jelzését. Felvette az asztalról a dobozt, és kidobta. – Elliot bácsi! – kiáltott Cole pánikba esve. – Ezek a legjobb táplálékkiegészítők és vitaminok, de hozhatok mást is, ha nem tetszenek… Kérem, ne haragudjon! Ahogy Cole befejezte a mondatot, egy másik testőr megrúgta a térdhajlatát, és letérdeltette a földre. Avery annyira megrémült, hogy visszatartotta a lélegzetét. Nem tudta, mi történik, és miért bánik Elliot ilyen kegyetlenül a saját unokaöccsével. – Drága unokaöcsém, biztosan csalódott vagy, hogy felébredtem – mondta Elliot, miközben cigarettát tartott az ujjai között. A testőr elővett egy öngyújtót, és meggyújtotta neki. Avery döbbenten állt! Épp csak felébredt előző este, de másnap reggel már kávét ivott és cigarettázott. Azt hitte, legyőzhetetlen? Cole térde borzalmasan fájt. Zokogni kezdett, és azt mondta: – Persze, örülök, hogy felébredt… Mindig is reméltem… – Ellentmondasz nekem? – kérdezte Elliot, és felvonta vastag szemöldökét. A hangja talán közönyösnek tűnt, de minden szava gyilkos szándékkal volt átitatva. – Nem akarod bevallani, hogy megvesztegetted az ügyvédemet? Szándékosan Cole arcára pöckölte a cigaretta hamuját. Aztán hidegen ráförmedt: – Takarodj! Ha még egyszer felidegesítesz, a kutyákkal etetlek meg! Cole pánikba esve tántorgott ki a házból. Avery képtelen volt megnyugodni a látottak után. Félt. Rettegett Elliototól. Még egy olyan aljas alak is, mint Cole, bohócnak tűnt mellette. Avery nem merte Elliot haragját kivívni, és nem akarta felhívni magára a figyelmét. Megszorította a táskáját, és gyorsan kisietett a házból. Aznap kórházba ment kivizsgálásra. A menstruációja késett, és szokatlanul kevés vérrel járt. Ez volt az első alkalom, hogy ilyesmi történt vele. Avery megérkezett a kórházba, elmagyarázta a helyzetet az orvosnak, aki elrendelt egy ultrahangot. Körülbelül egy óra múlva megkapta az ultrahang eredményét. A vizsgálat nem mutatott vérzést a méhében. Ehelyett egy terhességi zsákot látott… Terhes volt!