Becca. A miami meleg, párás levegője átjárta a bőröm, miközben egy fehér napozóágyon feküdtem a medence partján. Bár legbelül azt kívántam, hogy Savannahban is ilyen kényelemben lehessen részem, valójában nem vágytam oda. Ott sokkal elviselhetetlenebb volt a páratartalom, a miami időjárás pedig egészen más volt. Ez volt az egyik dolog, amit szerettem ebben a helyben. Ez volt az a kényelem, amit a jövőmért folytatott évekig tartó kemény munka után megengedhettem magamnak. Amíg Miamiban voltam, bárki lehettem, és bármit megtehettem, amire a szívem vágyott. Mert senki sem tudta, ki vagyok, és egy olyan élet után, amikor valakinek kellett lennem – nos, ez üdítő volt. Tally ragaszkodott ahhoz, hogy egy csomó embert meghívjon egy medencés bulira, és ahogy ők a hűs vízben nevetgélve és iszogatva lebzseltek, nem tudtam nem bosszankodni rajtuk. Olyan gondtalannak tűntek a felső tízezer életmódjukkal, jöhettek-mehettek, ahogy akartak. Soha nem kellett igazán megdolgozniuk semmiért, a szüleik pedig pénzt adtak nekik, amikor csak akarták. Én nem ehhez voltam szokva. A szüleim egész életükben keményen dolgoztak, hogy a legjobbat adják nekem, és még most is keményen dolgoztam én is. Mert egy napon gondoskodni akartam az apámról. Anyám néhány éve meghalt. Apa annyi mindent feladott értem, és ellentétben ezekkel az emberekkel, akik elvárták, hogy bármijük lehessen, én nem vettem természetesnek a szüleimet. – Egész nap csak feküdni fogsz ott, vagy csatlakozol hozzánk? – kérdezte Tally, miközben árnyékos alakja rám hajolt, kitakarva a napfényt, amit eddig élveztem. – Csatlakozom én, de csak ebből a székből. A nap csodálatosan esik, és nincs kedvem úszni – mondtam neki őszintén, miközben még jobban elhelyezkedtem az ülésben. – Legalább iszol – vigyorgott. Fölémelve a margaritámat, a szám sarka megrándult. – Azt igen. Tequila és napsütés. – És szexi pasik? – Ööö, nem – nevettem. – Én el tudom látni magam. Nem hallottad, hogy a huszonegyedik században élünk? A nőknek nincs szükségük férfiakra. Ott vagyunk egymásnak, és vannak játékaink szórakozásra. – Nos, ezen változtatni kell. Szeretném, ha megismernél valakit – válaszolta, forgatva a szemét. A szám összeszorult, miközben megráztam a fejem. – Nem, Tally. Mondtam már neked. Nem állok készen. – Jaj, istenem. Szó szerint majdnem egy hónap telt el, Becca. Azzal pazarlod az idődet, hogy egyáltalán nem szórakozol, mert Chad valaki mással kefélt. Mi a fene? Megdöbbenve a nyílt válaszától, sokkosan néztem rá. – Wow. Kösz a tájékoztatást. Lehet, hogy a legjobb barátnőm, de néha egy kibaszott ribanc. Sóhajtva lemondóan leült mellém, és az állát a kezébe támasztotta. – Tudod, hogy értem. Én… csak azt akarom, hogy újra boldog legyél. – Nos, akkor talán a barátomnak nem kellett volna valaki mással kefélnie a hátam mögött. Másodszor is, boldog vagyok. Frusztráltan nyögve ismét megforgatta a szemét. – Engedd már el. Nem éri meg. – Ó, én nagyon is tisztában vagyok ezzel – húztam a számat. – Most pedig hagyj békén. Jól vagyok. – Nem, nem vagy. Nem tudom, miért hazudsz állandóan magadnak – válaszolta, mire megráztam a fejem. Fogalma sem volt, miről beszél. – Miért nem hagyod abba a házasságközvetítő szerepet, és keresel valakit magadnak, akivel játszhatsz? – sürgettem mosolyogva, miközben becsuktam a szemem a sötét napszemüveg mögött, és megpróbáltam visszatérni a pihentető állapotba. – Nagyon örülök, hogy eljöttél, Becca – mondta Tally egy pillanatnyi csend után. – Nem lehet tudni, hol leszünk jövőre, és hiányzott, hogy az elmúlt években veled tölthettem a nyarat. Kinyitva az egyik szemem, figyeltem az őszinte kifejezést az arcán. Őszinte volt, de valami a viselkedésében mostanában azt súgta, hogy valami mást rejteget. Mintha boldog lenne, de ugyanakkor valamit titkolna is. Úgy döntöttem, nem faggatom tovább, és mosolyra húztam a számat. – Én is örülök, hogy eljöttem. De még mindig nem hagyom, hogy házasságközvetítőt játssz. – Semmi móka. – Histerikusan nevetett. – Oké… csinálj, amit akarsz. – Ó, fogok is. Most pedig siess vissza ahhoz a szexi vörös hajúhoz. Azzal a "kefélj meg" tekintettel néz téged, amióta kijöttél a medencéből és idejöttél. A fejét elfordítva, rápillantott, kissé lejjebb tolva a szemüvegét, majd aprót intett neki. – Aranyos, mi? – Igen, az – válaszoltam. – De ő inkább a te típusod, szóval érezd jól magad. Majd máskor fogok ki egy férfit. Egyelőre elégedett vagyok. – Jó, jó – vigyorgott. – Ne mondd, hogy nem próbáltam. Megfordulva sarkon, odasietett a vörös hajú férfihez, aki berántotta a medencébe. A kuncogó hangja visszhangzott a levegőben, miközben visszasüppedtem abba a megnyugtató zónába, amiben a megérkezése előtt voltam. Azonban minden előjel nélkül egy másik alak vette át a helyét, egy istenien megépített hispán férfi, akinek világos célja volt a fejében. – Nos, helló, gyönyörűség. Felhúzva a szemöldököm, végigmértem, mielőtt egy sóhaj szökött ki belőlem. – Nem. – Nem? – Igen, nem – horkantottam. – Nézd, nem tudom, mit mondott neked Tally, de nem érdekel, őszintén. Csak a saját dolgaimat akarom csinálni, és a medence mellett fekve pihenni. – Azt mondta, nehezen kapható vagy. Én szeretem ezt egy nőben. Ó, a jó ég áldja meg. Hülye ez? – Nem, én nem az a fajta nő vagyok, aki húzza az időt. Én tényleg nem érdeklődöm… Sajnálom, nem kérdeztem a neved… – Alejandro – válaszolta. – És mi a neved? – A nevem? – A kérdést nevetés követte, miközben bólintott. – Az… nem érdekes. Nem akartam ribanc lenni, de nem is akartam a forró kása körül járkálni. Azzal a filozófiával nőttem fel, hogy jobb nyíltnak és lényegre törőnek lenni. Alejandro egy pillanatig hitetlenkedve bámult rám, miközben elbillentettem a fejem, kíváncsi a reakciójára. De megdöbbenve egyszerűen elmosolyodott. – Tetszik – állította, miközben közelebb próbált hajolni, a szemeim pedig elkerekedtek, miközben gyorsan hátráltam és felálltam az ülésből. Tényleg rám akart mozdulni? – Elnézést, de mondtam, hogy nem érdekel – szóltam rá, miközben felkaptam a dolgaimat, és gyorsan bementem. Arra gondolni, hogy Tally tényleg ezt a srácot küldte, hogy megismerkedjek vele. Undorító. – Becca, mi a baj? – kiáltotta Tally onnan, ahol a medencében volt. – Ne légy már ilyen. Ne légy már ilyen. Komolyan gondolta ezt? Szó nélkül becsuktam magam mögött a konyha ajtaját. Levettem a széles karimájú napkalapot, amit viseltem, és letettem a pultra, majd mély levegőt vettem. – Nem hiszem el… – – Hova mész, gyönyörűség? – mondta Alejandro mögöttem, miközben becsukta az ajtót. Megpördülve a sarkamon, néztem, ahogy botladozva jön felém. Most már egyértelmű volt, hogy ez a srác ivott, és ahogy állandóan nézett, csak egy dologra vágyott. – Nézd, ezt lassabban mondom el neked, hogy megértsd. Nem érdekel, őszintén. Nevetés hagyta el az ajkait, miközben felém sétált. – Nem kell hazudnod. – Biztosíthatlak róla, hogy nem hazudok – válaszoltam, miközben hátráltam tőle. – Most pedig kérlek, hagyj békén. – Békén hagyni? – Nevetett újra. – A nők azt kívánják, bárcsak a te helyedben lehetnének. Én vagyok az egyik legkapósabb férfi Miamiban… – Kérlek, hagyd abba! – kiáltottam rá, miközben a hűtőnek szorított. A szívem hevesen vert, és a tenyereim nyirkosak voltak. Az utolsó dolog, amit akartam, az az volt, hogy ebbe a helyzetbe kerüljek, de ugyanakkor nem akartam megtámadni a férfit. Csak azt akartam, hogy hagyjon békén. – Szerintem csak félsz. Hallottam a volt pasidról, és megígérem, hogy nem foglak bántani. Ez a férfi komolyan gondolta ezt?! – Hogy mersz ilyet mondani?! – sikoltoztam, miközben megpróbáltam kikerülni. – Nem is ismersz, és nincs jogod ilyeneket mondani nekem. Megfogva a karomat, Alejandro a pulthoz nyomott, a testével szorítva. Pontosan tudtam, mi jár a fejében, de semmiképpen sem engedtem, hogy ez megtörténjen. Gyorsan gondolkodva, felhúztam a térdem, és az ágyéka közé vágtam. – Te kurva ribanc! – ordította, miközben a keze feljött, és arcon ütött. Megütött, és a kétségbeesésem, hogy elmeneküljek, még valóságosabbá vált. – Engedj el! – ordítottam, remélve, hogy valaki közbelép. Nem akartam az a nő lenni, akit szexuálisan bántalmaztak a bulin, mert senki sem vette észre, hogy hiányzik. – Állj, állj. – Nevetett, miközben küzdöttem ellene. – Ne harcolj ellenem, mi amor. Hadd mutassam meg, hogyan kell újra szeretni. Megbocsátok neked a pillanatnyi tetteidért. – Takarodj le rólam! – sikoltoztam, miközben a keze a számra került. – Ó, baby, gyere már… – zihálta. – Tudom, hogy ezt akarod. – Mi a fene folyik itt? – szólt James, miközben belépett a konyhába. Alejandro megfordult, a válla fölött visszanézett, és gúnyosan elmosolyodott. – Törődj a saját dolgoddal, öregember. Nyilvánvaló volt, hogy ez a kölyök nem tudta, ki James, de ahogy James szeme összeszűkült és ökölbe szorította a kezét, el tudtam képzelni, hogy hamarosan megtudja. – Tessék? – kérdezte James gúnyosan. – Azt hiszem, el kell menned… most. Óvatosság fogott el, ahogy James beszélt, és esküdtem volna, hogy ez a srác is így érez. Azonban ez nem volt így. – Hallottad, amit mondtam… Mielőtt Alejandro befejezhette volna a mondatot, James megragadta a nyakánál fogva, és közel húzta magához. – Én vagyok ennek a háznak a tulajdonosa, és ha nem mész el azonnal, gondoskodni fogok arról, hogy a miami jövődnek vége legyen. ÉRTED? Rémület száguldott át rajtam, ahogy néztem a kibontakozó jelenetet. Alejandrot letépték a testemről, és ahogy ez megtörtént, a padlóra zuhantam a térdeimre, próbáltam levegőhöz jutni és megnyugtatni a száguldó szívemet. Ha James nem lép közbe, isten tudja, mi történt volna. Alejandro sokkal nagyobb volt nálam, és már így is nehezemre esett leküzdeni. A két férfi a konyhában küzdött, amíg meg nem érkezett a biztonsági szolgálat, és James kidobatta a házból. Ő volt a megmentőm, amikor senki más nem volt a közelemben. Tallyval komolyan el fogunk beszélgetni erről. Nem hittem el, hogy azt gondolta, ez a srác illik hozzám. Ő volt minden, amit megvetettem egy férfiban, és még sokkal több is. – Jól vagy? – kérdezte James, kiragadva a gondolataimból. A szemeim lassan találkoztak az övéivel, ahogy a lélegzetem elakadt a torkomban. Mindazon keresztül, amin éppen átmentem… Elvette a lélegzetemet, és lángra lobbantotta a testemet.