Angela már nem bírta tovább visszatartani a nevetését, kitört belőle. Azonnal minden szem rászegeződött. Kínosan megköszörülte a torkát, majd így szólt, mintha panaszkodna: "Miért nem kezdünk már végre enni? Éhen halok." Nem kellett volna mondania sem, én is farkaséhes voltam. Egy ilyen fényűző vacsorához az ebédem mindössze pár szem gyümölcs volt. Angela sem állt sokkal jobban, ő egy szelet tortá