– Rosemary arcátlan szavaira nem tudtam nem gúnyolódni, összeszűkítettem a szemem, és rászegeztem a tekintetem. – Hogy csinálod, hogy az emberek kedvességét ilyen szégyentelen magabiztossággá alakítod? Rosemary megdermedt, a szemében meglepetés és egy pillanatnyi gyűlölet villant. – Laurel, elég! Ha nem lennél nő, már rég felpofozlak – szólt rá Austin, a hangja dühösen emelkedett. Összeszorítottam