Az orvos gyanakvó pillantást vetett rám, majd bizonytalanul Erosra sandított. Ő csak megvonta a vállát: "Jó, akkor hagyj neki fájdalomcsillapítót. Ha szüksége lesz rá, beveszi." Ezzel szó nélkül kiviharzott a szobából. Közben Arthur leült mellém az ágyra. – Jól leszel, erős vagy. Bólintottam, mire megszorította a kezem, és csak ennyit motyogott: – Mindjárt visszanézek. Szépség halványan rám mosoly