– Nos, a lányod a társam – jelentette ki. Anyám megtántorodott, és a kanapéra rogyott. Megsemmisülten sóhajtott fel. – Hűha… – nyögte, arcát a tenyerébe temetve. Erosszal egymásra néztünk. Anyám felemelte a tekintetét, és az egyik székre mutatott. – Üljetek le – ajánlotta. – Köszönjük – mosolygott Eros, majd magához húzott, a legnagyobb székünkre ültetett, és mellém telepedett. Összefonta az ujjai