– Gyerünk már, anya, hol van Olivia? – kérdeztem, szárazon gúnyolódva. – Nem tudom, kiről beszélsz – felelte, homlokát ráncolva. A szívem vadul kalapálni kezdett. – Ezt nem gondolhatod komolyan, anya! – kiáltottam fel hitetlenkedve. – Figyelj, nincs időm a hisztijeidre. Épp elég bajom van most is – motyogta. – Vissza kell mennem dolgozni – mondta, és már kint is termett a szobából. A szemem tágra