Ekkor valaki rátaposott a dudára. Arthur volt az. – A pokolba is, Arthur! – szitkozódott Eros, aztán még közelebb hajolt egy csókra. Arthur másodszor dudált. Eros vonakodva húzódott el. Lélegzetünk szaggatott volt. Lassan átölelt, beleszippantott a hajam illatába, mintha utoljára tenné, aztán végre elengedett. Megfordult, és egy pillantást sem vetve rám beszállt a kocsiba. Muszáj volt elmennie? Át