Jeremy hangja mély volt. Ha nem lett volna a ráncolt homloka, nehéz lett volna észrevenni, hogy kérdez. Melody összerezzent, és azonnal lesütötte a szemét, el akarta rejteni a jelenlegi állapotát. Lágyan magyarázta: "Nem. Csak egy bogár repült a szemembe." Jeremy homloka kisimult, és nem firtatta tovább a dolgot. Ehelyett megkérdezte: "Mi a baj a hallókészülékeiddel?" Melodynak eltartott egy ideig, mire megértette, mire gondol. "Már meg van javítva." Azonban a hangja még mindig halk és kissé rekedt volt, ami egyértelműen jelezte, hogy valami nincs rendben. Óvatosan visszanézett Jeremyre. A telefonját szorosan fogta, és végül összeszedte a bátorságát, hogy megkérdezze: "Azért jöttél ki, hogy megkeress?" Jeremy nem tagadta ezt. "Harold kért meg, hogy nézzek rád. Azt mondta, ideges vagy. Miért vagy ideges?" Melody pislogott. Nem tudta, mit válaszoljon neki. Hiszen nem tudta rávenni magát, hogy elmondja Jeremynek, hogy neki is születésnapja van. A telefon a kezében még mindig villogott, felkeltve Jeremy figyelmét. "Előbb vedd fel a telefont" - emlékeztette. Melody, mint egy báb, engedelmeskedett a parancsnak, és felvette a telefont. A következő pillanatban Felicia vidám hangja csiripelte: "Meglepetés, Melody! Boldog születésnapot! "Találd ki, kivel vagyok most? Összefutottam Jason Chiltonnal, és csak akkor jutott eszembe, hogy ma van a születésnapod, miután ő megemlítette. Nagyon sajnálom, édesem. Csak annyira elfoglalt voltam. Amint végzek ezzel az interjúval, gondoskodom róla, hogy bepótoljam, oké?" Felicia hangja élénk és tiszta volt. Melody mindig fel volt tekerve a telefonja hangereje a hallásproblémái miatt. A szíve összeszorult, miközben azon tűnődött, vajon Jeremy hallotta-e Felicia szavait. Amikor felnézett rá, a tekintete az ő elgondolkodó pillantásával találkozott. Összeszorította az ujjait a telefonja körül, és halkan szólt Feliciának: "Meg tudjuk beszélni, amikor visszajössz. Még mindig a kórházban vagyok. Felhívlak, amikor hazaérek." Ezzel azonnal letette a telefont. Rövid csend telepedett rájuk, míg végül Jeremy megszólalt először. "Ma van a születésnapod?" Melody gyomra görcsbe rándult. Kábultan, gépiesen bólintott. "Igen." Jeremy okos volt, és mindenki tudta, hogy zseni. Ráadásul rendkívüli memóriája volt, és szinte semmit sem felejtett el. Mégis, még annyi Melodyval töltött születésnap után is elfelejtette a dátumot? Melody megharapta az ajkát, miközben kijavította magát. Nem arról volt szó, hogy Jeremy elfelejtette a dátumot, hanem hogy nem szándékozott emlékezni rá. Jeremy egy pillanatra elhallgatott, mielőtt megkérdezte: "Miért nem említetted korábban?" Melody halkan válaszolt: "Én... elfelejtettem." Jeremy bámulta, ahogy csendben marad. Jóképű arca keveset árult el. Kissé összevonta a szemöldökét, mintha valamin gondolkodna. Egy idő után azt mondta: "Mivel ma van a születésnapod, rendelek neked egy tortát, amikor visszamegyünk. De egyelőre ne rontsd el Krystal születésnapját. Félre fog érteni, ha így viselkedsz." Ez volt az első alkalom, hogy Melody hallotta Jeremytől, hogy valami aggodalomra emlékeztetőt fejez ki, bár nem miatta. Jeremy mindig is más volt, mint a többiek, amióta fiatal volt. Mindig is nyugodt és összeszedett volt, mintha semmi sem érinthetné meg. Melody lenyelte a keserű gombócot a torkában. Lassan megkérdezte: "Aggódsz, hogy Krystal ideges lesz?" "Csak emlékeztetlek, hogy ne tegyél semmit, ami elrontja a hangulatot." Végül Melody követte Jeremyt vissza az étkezdébe. Csendben ült egy sarokban egyedül, nem szándékozott csatlakozni a többiekhez az örömükben. Csak Tiffany jött oda. "Jól vannak a hallókészülékeid?" - kérdezte aggódva. "Jól vannak." Tiffany rámosolygott. "Dr. Chesson korábban leteremtette Caleböt miattad." Caleb Lancaster volt az az orvos, aki korábban azt mondta, kár, hogy Melody süket. "Tényleg?" - kérdezte Melody halkan. "Igen. Dr. Chesson azt mondta, hogy Caleb tiszteletlen volt, és hiányzott belőle egy orvos professzionalizmusa. Melody, lehet, hogy nem úgy tűnik, de Dr. Chesson kiáll melletted."