– Vészhelyzet volt a kórteremben. Melody épp ott volt elfoglalva, és megkért, hogy jöjjek – válaszolta Tiffany. Jeremy egy pillanatra megállt. Leengedte a tekintetét, és nem szólt semmit. Még csak a felkészülési szakaszban voltak, a beteg még nem érkezett meg. Tiffany egy kicsit habozott, mielőtt újra megszólalt. – Doktor Chesson. Jeremy lehajtott fejjel készülődik. – Igen? Tiffany és Melody körülbelül egy időben kezdtek a kórházban, és mindig is közel álltak egymáshoz. Emlékezett, milyen csalódottnak tűnt Melody délben. Nem tudta megállni, hogy ne szólaljon fel mellette. Ránézett Jeremyre, és azt mondta: – Doktor Chesson, emlékszik, hogy Melody allergiás a mangóra, ugye? Értem én, hogy általában elfoglalt, és néha elfelejti az ember, de mangótortát rendelt neki a szülinapjára. Lejjebb vitte a hangját, és folytatta: – Ez talán nem volt a legjobb ötlet. Egy kicsit tétovázott, ahogy ezt mondta. Ez Melody dolga volt, nem az övé. Mégis, nem tudta megállni, hogy ne szólaljon fel. A mangótortát végül a nővérek osztották szét egymás között. Miután megtudták, hogy Jeremy rendelte a szülinapi tortát, senki sem szólt erről direktben Melodynak, de elkezdtek a háta mögött suttogni. Tiffany sosem mondta el Melodynak, mit beszélnek, mert sajnálta őt. Jeremy egy pillanatra elhallgatott Tiffany szavai után. Sötét szeme mély volt, vékony ajkait összeszorította. Úgy tűnt, gondolkodik. Nem csoda, hogy Melody megkérdezte, hogy ő maga vette-e a tortát. Leengedte a tekintetét, és nyugodtan azt mondta: – Ebédidőben Doktor Finnigannel vitattam meg egy esetet. Caleb rendelte a tortát. Nem tudta, hogy Melody allergiás a mangóra. Tiffany elhallgatott, és nem tudta, mit válaszoljon. A hematóma eltávolítása nem volt nagy műtét. Gyorsan véget ért. Melody elhelyezte a beteget a 4-es ágyban, és befejezte a gyógyszerek előkészítését. Hamarosan Tiffany visszatért. Jeremy is vele jött vissza. Jeremy épp befejezett egy műtétet. Kicsit fáradtnak tűnt, bár a hófehér köpeny kevésbé láttatta ezt, hűvös távolságtartást kölcsönözve neki. Rápillantott Melodyra, de ő elkerülte a tekintetét. Lehajtott fejjel folytatta a munkát. Általában, amikor meglátta Jeremyt közeledni, legalább megkérdezte, hogy szüksége van-e valamire. Jeremy mégis megszólalt. – Munka után gyere velem. Melody egy pillanatra lefagyott, és nem reagált azonnal. Addigra Jeremy már elsétált. Tiffany, aki épp végzett a műtőben, egy ideig pihenhetett. Épp a telefonját nézte, és hirtelen felkiáltott: – Hú, ne má'! Tudjátok, ki a beteg az 5-ös ágyban? Egy másik nővér azonnal válaszolt: – Te most jöttél ki a műtőből. Mi már láttuk a híreket. Az 5-ös ágyban egy híres üzletasszony van. – Eddig a főnővérünk gondozta az 5-ös ágyban fekvő beteget, és nagyon jól titkolta. De úgy tűnik, valaki kiszivárogtatta a hírt. Láttam, hogy nagy a felhajtás az interneten, és most mindenféle információ kiszivárgott róla, beleértve a betegségét is. A cége részvényei nagyot zuhantak. Tiffany tovább csevegett velük, de Melody nem figyelt. A kórházban szabályozták a betegek magánéletének megsértését. Miután mindent elintézett, elővette a telefonját. Üzenetet akart küldeni Feliciának, és megkérdezni, hogy elmennének-e együtt vacsorázni. Azonban látott egy üzenetet Andrewtól. – Gyere haza ma este. Csak három szó volt. Visszatekintve a teljes csevegési előzményeire Andrewval, Andrew mindig ugyanazt a közvetlen, szinte parancsoló hangot használta. Összeszorította az ajkait. Nem csoda, hogy Jeremy korábban azt mondta neki, hogy aznap este együtt mennek el. Munka után Melody a rendelők ajtajánál várakozott. Jeremy és Krystal együtt jöttek ki. Jeremy rápillantott Melodyra. Jóképű arca közömbös maradt, miközben azt mondta: – Menjünk. Nem állt meg, és Krystallel egymás mellett sétáltak előre. Melody habozott, majd utánuk ment. Látta, hogy beszélgetnek és nevetnek, miközben egy új műtét sikeréről vitatkoznak. Egy pillanatra kiüresedett. Be kellett vallania, hogy ketten nagyon összhangban vannak egymással. Elértek a parkolóhoz. Krystal természetesen kinyitotta az első utasajtót, és beszállt. Melody kinyitotta a hátsó ajtót, és egy csomó dokumentumot és könyvet látott az ülésen, egy női ballonkabáttal együtt. Melody látta Krystalt tegnap viselni azt a kabátot. Krystal megfordult az első ülésről, és hűvösen azt mondta: – Amikor beszállsz, próbáld meg nem szétszórni a könyveket vagy az iratokat. Korábban sorba rendeztem őket, és később haza kell vinnem őket. Szünetet tartott, majd hozzátette: – És ne koszold össze a kabátomat.