Magamtól kelek fel, és csak akkor esik le, hogy kibaszottul szarul vagyok. "Baszd meg." Támolygok az ágyhoz, és már épp lefeküdnék, amikor gyorsan lehelyezi nekem a párnát. "Itt van a tegnap esti vízből. Idd meg, ha szükséged van rá." - mondja, letéve a palackot abba a fedett táskába, amiben a tekercsek vannak, amiket sosem ettem meg. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el. Talán jó, hogy bete