Nem. Nem hiszem el.
Megpróbál kiszabadulni, de nem engedem el.
„Nézz a szemembe, és mondd ezt még egyszer.” – suttogom.
A szeme felvillan, ahogy rám mered.
„Ez a gyerek nem a tiéd.” – Ezúttal egy pillantást sem rezdít, ahogy tartja a tekintetemet, és ezekkel a szavakkal úgy érzem, mintha valami eltört volna bennem.
„Akkor kié?” – kérdezem halkan.
Épp válaszolni akar, amikor egy hang mögülünk megel
















