Nem lep meg, de az igen, ahogyan róla beszél. – De én nem vagyok az a fajta, aki visszavonja a szavát – mondja, hidegen rám meredve. – Nem teszlek meg örökösömnek, hiszen szinte halott voltam számodra, emlékszel? Oldalra biccentem a fejem, de várok, hogy folytassa. Amikor nem teszi, megszólalok. – Talán nem azt kérem, hogy add nekem az örökséged, vagy a részesedést a vállalkozásodból. Azt akarom,