Maximus a karjaiban vitte Máriát, aki a látványától elájult. Mély, marcangoló bűntudatot érzett a felesége reakciója miatt. Régen, ha meglátta, széles, fülig érő mosollyal ragyogott fel. Aztán ez a mosoly alázatos tekintetté szelídült, ami később dühbe vagy közönybe csapott át. Most pedig félelem és kétségbeesés ült az arcán. Nem szívmelengető látvány volt, hanem gyötrő fájdalom, bár ezt sosem ism
