Emma, látva Maximus hajthatatlan arcát, kelletlenül hagyta el a kastélyt. Nem kockáztathatta az állását, de szíve ólomsúlyú volt, tudva, hogy Maryt egyedül hagyja ebben a kiszámíthatatlan helyzetben. Nem merte értesíteni a nagymamát, attól tartva, hogy azzal csak olajat önt a tűzre.
Épp a kocsifelhajtóhoz ért, amikor kétségbeesett kiáltás hasított a levegőbe az erkélyről.
– Emma, segíts! Kérlek! –
