Alexander szemszögéből
Éreztem, ahogy Emily szemei követnek a szobám felé, arcán még mindig rózsás pírtól.
– Hagyd nyitva az ajtót – dorombolta Ghost. – Talán a társunk elég bátor lesz, hogy kövessen.
– Kétlem – vitatkoztam.
– Csak tedd meg! – parancsolta Ghost.
– Jó, jó! – mondtam, forgatva a szemeimet. Vesztenivalóm nem volt.
Ledobtam a ruháimat a testemről, és a fürdőszobába mentem, megnyitotta
















