Alexander szemszögéből Éreztem, ahogy Emily szemei követnek a szobám felé, arcán még mindig rózsás pírtól. – Hagyd nyitva az ajtót – dorombolta Ghost. – Talán a társunk elég bátor lesz, hogy kövessen. – Kétlem – vitatkoztam. – Csak tedd meg! – parancsolta Ghost. – Jó, jó! – mondtam, forgatva a szemeimet. Vesztenivalóm nem volt. Ledobtam a ruháimat a testemről, és a fürdőszobába mentem, megnyitotta