Alexander szemszögéből – Hadd segítsek! – mondta Angelica, megragadva a csokornyakkendőmet. – Ne! Érj! Hozzám! – morogtam, kitolva a szemfogaimat, hogy figyelmeztessem. A kijelölt szobánkban öltöztünk, és a helyzet már így is kínos volt, hogy vele kell egy szobában aludnom. Kértem egy másik szobát, de a felelős omega csak vállat vont, mondván, nincs szabad szoba, és hívta Pault. Paul csak nevetett