Alexander szemszögéből – Szerintem túlzásba esel – hallottam apám ismerős, mély hangját. A tekintetem a kunyhó bejáratára szegeződött, ahol apám állt, karjait meztelen mellkasa előtt összefonva. Farkas alakban kellett, hogy jöjjön; vízcseppek futottak le az arcán, és meztelen mellkasa ragyogott a napfényben. A szemem az övével találkozott; kissé aggódónak tűnt, de nem volt dühös vagy zaklatott. –