Emily szemszögéből Milával visszaindultunk a konyhába, a téren keresztül rövidítve az utat. – Most ne csalj! – kiáltottam Mila után. – Jaj, ne már, Em! – kiabálta vissza a vállán keresztül. – Mindketten tudjuk, hogy messze le fogsz győzni, ha nem használom a farkas képességeimet. Kuncogtam, tudva, hogy igaza van. Mila szülei csak magas rangú harcosok voltak, de mindenki tudta, hogy az apja Delta rangból származott. Lemondott a címéről, amikor úgy döntött, hogy csomagot vált, hogy Mila anyjával lehessen. Néztem, ahogy Mila megragadta az ajtókilincset, kinyitotta az ajtót, és berohant. Csak két másodperc előnye volt. Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy Mila végig sprintel a folyosón, és eltűnt a sarok mögött. Most már nem tudom elkapni. Lassabb tempóban kezdtem futni, elhaladva apám irodája mellett. Tudtam, hogy Col Alfa irodája az övé mellett van, és nem akartam megzavarni egy ismeretlen találkozót. Gyorsan, de a lehető legcsendesebben próbáltam elhaladni mellettük. Megdermedtem a helyemen, elhaladva a harmadik ajtó előtt, amikor a legbódítóbb almatorta illata megcsapta az orromat. Alexander. Biztosan ott van bent! Habozva megálltam, és mielőtt végiggondoltam volna, Alfa Alexander irodája előtt álltam. Nagyot nyeltem, hallva az ő és egy ismeretlen nő hangját bentről. Féltékenység és birtoklási vágy buggyant fel bennem, és felébredt bennem a vágy, hogy berontsak. Szilárdan megragadtam az ajtókilincset a kezemben, és a fülemet az ajtóhoz szorítottam, hallgatva a beszélgetésüket. – Hol voltál tegnap este? – mordult egy nő. – Egyedül hagytál ott engem azokkal a korcsokkal! A nő hangjának éles hangja minden szőrszálamat felborzolta a hátamon. Még az arcát sem láttam, és már át akartam rendezni. – Sürgős esetem volt – mondta Alex. – Milyen sürgős eset? – szólt rá, felállva és közelebb sétálva Alexhez, a cipője zajosan mozgott a kemény, hideg padlón. – Valami váratlanul közbejött – mondta Alex távolságtartóan. – És el kellett intéznem. – Azzal, hogy egyedül hagytál a táncparketten? – szólt rá. – Magaddal is vihettél volna! Alex a táncparketten volt. Miért nem láttam ott? – Angelica – szólt Alex. – Én leszek hamarosan ennek a falkának az Alfája. Először a népemmel kell törődnöm. Ha ez nem tetszik, nyugodtan elmehetsz és visszatérhetsz a falkádba. Senki sem áll az utadba! – Elmenni? – hördült fel hitetlenkedve. – Ebben az időben? Biztosan viccelsz! Jobb ötleteim vannak, mint most elmenni. Miért nem helyezkedünk kényelembe a tűznél? Még azt is megparancsolom a nyomorult omegáknak, hogy készítsenek nekünk valami finomat enni! Az iroda hirtelen elcsendesedett, és a kíváncsiságom felülkerekedett rajtam. Lehúztam az ajtókilincset, és elkezdtem kinyitni az ajtót, de egy hatalmas kéz megragadta az enyémet, és becsukta az ajtót. A tekintetem az inváziómra szegeződött, és elkerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy az apám az. Dühösnek és csalódottnak tűnt bennem. – Mit csinálsz? – kérdezte, kék szemei a dühtől szinte szürkék voltak. – Nem az, aminek látszik – próbáltam védekezni. – Nem az, aminek látszik? – mordult apám. – Éppen be akartál menni a fiatal Alexander Alfa irodájába engedély nélkül, Emily! – Ki van vele? – kérdeztem, megpróbálva témát váltani. Tudnom kellett, ki a másik nő. – Semmi közöd hozzá – szólt rá. – De van – vitatkoztam. – Ha tudnod kell – gúnyolódott apám. – Ő a jövőbeli Lunája. Luna? A jövőbeli Lunája? Alexandernek van párja. Párszor pislogtam, képtelen voltam feldolgozni, amit mondott. Jól hallottam? Értettem, amit mondott? Alexandernek van párja? De hogyan? Nem volt jele a tarkóján. Hazudott nekem? A tekintetem visszaszállt apámra. Kérdéseim voltak, és válaszokra volt szükségem. – Ki ő? – kérdeztem, érezve, ahogy könnyek gyűlnek a szememben. – Az Alfa kiképzőtáborban találkozott vele – mondta. – Tökéletes kérő számára. Tegnap este havazott, ami azt jelzi, hogy a farkasa elégedett a választásával. A szívem süllyedt, és könnyek gördültek le az arcomon. Alexander tegnap este elvette az ártatlanságomat, és most azt a valamit veszi feleségül, aki az irodájában van. Apám felemelte az államat, és összevonta a szemöldökét. – Tudom, hogy mindig is éreztél valamit a fiatal Alexander Alfa iránt – mondta gyengéden. – De ideje, hogy elengedd ezeket az érzéseket, és megtaláld a saját párodat. Bárcsak tudná, hogy Alexander a párom. Kitört belőlem a sírás, és apám a mellkasához húzott. – Nyugodj meg, Emily – motyogta. – Nem olyan rossz. Hamarosan megtalálod a lelked másik felét; ő lesz a tökéletes feled. Boldog leszel, és soha többé nem gondolsz Alexander Alfára. Ettől még hangosabban zokogtam. Bárcsak igaz lenne, amit mondott. Apám felkapott a erős karjaiba, visszavitt az autóhoz, és hazavitt. Nem laktunk messze a falka házától, de a házikónk a az erdő szélén volt. Apám tervezte és építette a házikót, amikor édesanyám teherbe esett velem. Egy gyönyörű kétszintes hely volt, négy hatalmas fa között, nagy kerttel. Apám azt mondta, hogy a házikó egy nap az enyém lesz. A legtöbb párosított pár saját helyet épített, hogy felnevelje az utódaikat, míg a legtöbb pár nélküli farkas még mindig a falka házában lakott. Apám megállította az autót, felvett, és felvitt az emeletre. Leültetett az ágyamra, és ráterítette a takarót. A szemei gyengédek, mégis tele voltak szeretettel, de nem tudtam nem észrevenni a mögöttük rejtőző szánalmat. Sajnált engem. Gyengének és talán még csalódásnak is tartott. Apám csendben elhagyta a szobámat, vetett rám még egy utolsó pillantást, és becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját. Nem sokkal később anyám kopogtatott, és bedugta a fejét. – Emily – mondta, szinte hisztérikus hangszínnel, belépve a szobámba. – Nagyon sajnálom, kislányom. Nem így kellett volna megtudnod. Az ágy hirtelen lesüllyedt mellettem, és tudtam, hogy le kellett ülnie az ágyra. Beszívtam a lágy virágillatát, és a szívem fájdalmasan összeszorult a mellkasomban. Anyám kinyújtotta a kezét, és gyengéden simogatta a csokoládébarna hajam. Sokszor megtette ezt, amikor szomorú voltam. Anyám hirtelen lehajolt, és megcsókolta a fejem búbját, majd csendben felállt, hogy elhagyja a szobámat. – Minden rendben lesz – suttogta nekem, mielőtt becsukta az ajtót. Bárcsak anyám tudta volna, hogy ez az utolsó alkalom, hogy lát engem, mielőtt új fejezetet kezdek az életemben. ****