Kinyitom a szemem, és a nappaliban találom magam, a kezeim egy szék háttámlájához kötözve.
– Ah, ébren vagy. Már azon tűnődtem, mennyi időbe telik, mire felébredsz, elvégre jobban szeretem, ha az áldozataim tudatuknál vannak, amikor megölöm őket – a férfi hangja hidegrázást okoz a gerincemen.
Megkerüli a sarkot, és megláthatom. Legalábbis a részeiből, mivel az arcát eltakarta. Egy nagy, erős férfi
















