Dühösen és bosszúsan Erica azonnal Hayley-re gondolt, akit az egyetlen embernek tartott, aki segíthet neki összeesküdni Anasztázia ellen. Ezért felvette vele a kapcsolatot, hogy találkozzanak egy kávézóban. Amikor Hayley megérkezett, feltűnésmentes ruhában volt. Ahogy általában tette, Erica felé sétált, és leült vele szemben. - Azt mondtad, elutaztál. Hova mentél? - kérdezte Erica kíváncsian. - Ööö... Csak egy rövid városnéző kirándulás volt pár napra. Végül is szükségem volt egy kis szünetre - válaszolta Hayley pánikszerűen, mert nem akarta, hogy Erica megtudja, hogy mostanában gazdag nőként él. - És a boltod? Nem fogsz visszatérni dolgozni? - Áh, a bolt mostanában nem megy jól, úgyhogy úgy döntöttem, szünetet tartok. - Hayley látszólag nem törődött a vállalkozása aggasztó helyzetével. Erica puffogva válaszolt. - Tudod mit? Anasztázia ma az anyám és az én idegeimre ment. Visszatért, de ez nem minden, mert - most egy törvénytelen fiú anyja. Hayley megdöbbent, amikor ezt meghallotta, megfogta Erica kezét, és izgatottan kérdezte: - Mit mondtál?! Gyereke van?! Észrevéve barátnője drámai reakcióját, Erica néhány másodpercre elhallgatott, és megvigasztalta a másikat. - Az a gyerek a törvénytelen fia. Aggódsz, hogy elhozza azt a férfit, akit egyéjszakás kalandra fogtunk vele, és utánunk jön? Nyugi, nem fog történni semmi! - Hogy néz ki a gyerek? Hány éves? - Hayley különösen érzékeny lett, úgy gondolva, hogy tisztában kell lennie mindennel Anasztáziával kapcsolatban. Legbelül nem tudta megállni, hogy azon töprengjen, vajon Anasztázia gyereke Ellioté-e. - Apámtól hallottam, hogy a gyerek három és fél éves, és az apja valószínűleg valaki, akivel lefeküdt, amikor külföldön élt - válaszolta Erica boldogtalanul. Három és fél éves? Hayley gondosan kiszámította az időt, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyerek nem Ellioté, és azonnal megkönnyebbülten sóhajtott fel. Neki csak egyéjszakás kalandja volt Elliottal. Áh, nem lehetséges, hogy ilyen könnyen teherbe essen egyetlen éjszaka alatt. Erre gondolva Hayley engedett a kíváncsiságának, és faggatózva többet kérdezett Ericától Anasztáziáról. - Hogy van most? Hol dolgozik? - Most tervező a Bourgeois-nál, de mi ebben a nagy dolog? Ő csak egy átlagos tervező? - Erica láthatóan boldogtalan volt. Ugyanakkor Hayley osztozott Erica megvetésében és lenézésében Anasztázia iránt, pontosan kifejezve, ami a fejében járt. - Nos, be kell vallanom, hogy mindig is tehetséges volt a rajzolásban, de még egyetemre sem járt, úgyhogy meddig juthat el tervezőként? - Pontosan! Ő csak egy szélhámos, aki okosnak akar tűnni, mégis sikerül elnyernie apám tetszését. Ráadásul még az idióta fia is tudja, hogyan tegye boldoggá apámat. Baromság! - Erica többé nem törődött a tisztességével, úgy viselkedett, mint a harcias anyja. Eközben Hayley, aki ravaszabb és agyafúrtabb volt, adott neki egy jó tanácsot. - Tudod mit, Erica? El kellene űznöd a hazádból, és valószínűleg még ebből az országból is, ha ennyire nem szereted! Végül is meg kell szabadulnod a szemet szúró dologtól. - Pontosan ez jár az én fejemben is. Amikor eljön az ideje, gondoskodni fogok róla, hogy eltűnjön. - Erica ökölbe szorította a kezét, és megesküdött magának. Mindazonáltal Erica nem is sejtette, hogy Hayley semmi mást nem akar, mint hogy Anasztázia örökre eltűnjön, mert csak így élvezheti tovább a gazdag életét és Elliot kegyeit. Hirtelen Erica figyelmét megragadta Hayley nyaklánca. - Hayley, mi a márkája a nyakláncodnak? Olyan gyönyörűnek tűnik! Hayley mosolyogva dörzsölte a nyakláncát. - Ó, ez csak egy hamisítvány, amit egy használt kereskedőtől vettem. Ismerve Hayley anyagi hátterét, Erica nem talált semmi rosszat abban, hogy nincs lehetősége eredeti nyakláncot venni. Azonban a nyaklánc, amelyet Hayley viselt, valójában egy több mint kétmillió dollárt érő termék volt a QR Jewelry Group alatt. Mondani sem kell, hogy fogalma sem volt, ki tervezte a nyakláncot. Hallva Erica panaszait és morgásait, Hayley nem tudta levenni a szemét az időről a kozmetikai kezelése miatt. Végül is annyira megszállottan akarta elnyerni Elliot szívét, hogy még plasztikai műtéten is alá akarta vetni magát, hogy szebb legyen. Belefáradva abba, hogy gyerekkora óta Anasztázia árnyékában él, Hayley kétségbeesetten el akarta búcsúztatni a hétköznapi megjelenését. Három nappal később, hajnali 5 óra körül Hayley egy rosszat álmodott, amelyben látta, hogy Elliot felismeri Anasztáziát, amikor szembeszáll vele. Emiatt durván kidobták a kastélyból, és elfeledték, miközben nézte, hogy Anasztázia elveszi tőle mindazt, amije van. - Nem! Kérlek! Nem! - Hayley ijedten felült egyenesen, arcát verejték borította, miközben kétségbeesetten körülnézett, amíg rá nem jött, hogy ez csak egy álom volt. A szürreális rémálom megrémítette Hayley-t, és megértette, hogy soha többé nem kaphatja vissza azt, amit Elliot adott neki, ha egyszer elveszíti mindet. Ahogy a gazdagság iránti kapzsisága elhatalmasodott rajta, a jelenlegi életének kényelme iránti megszállottsága tudtán kívül átvette az uralmat az elméje felett. Nem, nem veszíthetem el azt, amim most van! Nem szabad! Hamarosan a párnáját a földre dobta, mintha az Anasztázia lenne. - Miért nem vagy halott, Anasztázia? Miért nem vagy halott?! Anasztázia csak fenyegetést jelent rám, amíg él. Hirtelen Hayley hunyorított, és rájött, hogy találkoznia kell Anasztáziával, mert tudni akarta, hogy az utóbbi tisztában van-e azzal, ami akkoriban történt. Ami még fontosabb, meg akarta tudni, hogy Anasztázia tudja-e, hogy együtt töltötte az éjszakát Elliottal. Ha Anasztázia tudja, mi folyik, akkor azt hiszem, tennem kell valamit, hogy megakadályozzam a legrosszabbat. Ennek ellenére Hayley biztos volt benne, hogy Elliot nem emlékszik, kivel feküdt le azon az éjszakán, mert az óra volt az egyetlen nyom, amivel rendelkezett, mielőtt eldöntötte, hogy Hayley az, akit keresett. Mindazonáltal hamarosan egy másik lehetőség is aggasztotta, amikor azon töprengett, mi történne, ha Anasztázia képes lenne felismerni Elliotot. Nem volt tisztában azzal, ami azon az éjszakán történt, de nem lehetett megmondani, hogy bármilyen szó, amit a beszélgetésük során mondtak, felidézheti-e az emlékeiket, és segíthet-e nekik felismerni egymást. Félelme és szorongása elhatalmasodva Hayley úgy döntött, hogy kioson az ágyából, és felöltözik, mert találkozni akart Anasztáziával a Bourgeois-ban, hogy megtudja, mennyit tud. Eközben Anasztázia a hivatalába tartott, miután korán reggel elvitte a fiát az iskolába. Ezután egy értekezlet foglalkoztatta a cég új termékének bevezetéséről, amelyen Felicia azt akarta, hogy mindenki legalább tíz javaslatot nyújtson be a hónap végéig. Amikor mindenki elhagyta a tárgyalótermet, Alice szándékosan meglökte Anasztáziát, és provokálta őt. - Hallottam, hogy Presgrave elnök egymillióra emelte a jutalmat, úgyhogy tudd, hogy nem fogsz legyőzni engem, Anasztázia. Ebben a pillanatban Anasztáziát megdöbbentette Alice hirtelen provokációja, ami miatt azon töprengett, hogy Elliot mit akar az egymilliós jutalommal. Valahogy olyan érzése volt, hogy Elliot megpróbál beavatkozni a versenybe, tekintve a hatalmát és a státuszát. Ez a pasi így akar nekem adni egymilliót? Szó sem lehet róla! A tisztesség a legfontosabb ebben a versenyben! Végül is az utolsó dolog, amit akarok, hogy egy olyan versenyen legyek bajnok, amelyet ő rendezett. Miközben Anasztázia bonyolult érzelmekkel tért vissza a hivatalába, Grace odajött egy csésze kávéval, és azt mondta: - Kisasszony, vendége van. - Vendég? Ki? - Most a társalgóban van. Talán be kéne vezetnem ide - válaszolta Grace. - Persze. - Anasztáziának fogalma sem volt, ki a látogató, ezért úgy döntött, hogy vár, és kideríti. Nem sokkal ezután dörömbölést hallottak az ajtón, nem sokkal azelőtt, hogy Grace kinyitotta az ajtót egy sziluettel, amely mögötte bukkant fel. Bár öt év telt el azóta a felkavaró eset óta, Anasztáziát azonnal gyűlölet és harag töltötte el. Amint Grace becsukta maga mögött az ajtót, és elment, Anasztázia jegesen megkérdezte: - Merészség volt tőled, hogy benéztél. Hayley felfelé görbítette ajkait. - Hallottam, hogy ezen a környéken dolgozol, és mivel éppen valahol a közelben jártam, gondoltam, benézek egy látogatásra. - Undorodsz tőlem. - Anasztázia összeszorította az állkapcsát, elnyomva a dühös késztetését, hogy felpofozza a nőt. - Undorodsz tőlem? Mi a baj? Nem voltál elégedett a gigolóval, akivel azon az éjszakán lefeküdtél? A legszebbet választottam neked. - Hayley gonoszul mosolygott. - Ne mondd, hogy még mindig emlékszel a férfi arcára. - Kuss! - Anasztázia haragjában tetőtől talpig remegett. - Fel tudnád ismerni a férfit, ha előtted állna? - Hayley tovább faggatózott.