"Menj vissza a hotelbe," sürgette Esme. "Ő vár ránk. Ő majd gondoskodik rólunk." *Nem tudok.* "Miért nem? Ő akar minket. Mi akarjuk őt. Ez természetes!" *Mert ha így látom őt, teljesen elveszítem az uralmat.* Tenyeremet égő arcomhoz szorítottam. *Úgy vetem rá magam, mint valami kétségbeesett, tüzelő omega.* A benzinkút üres volt. Hála istennek. A tünetek egyre rosszabbodtak. Minden ruhaszál úgy ér