– Tényleg? Az arckifejezése szinte komikus zavart tükrözött. Ez nem az a forgatókönyv volt, amit a fejében megírt. – Sable. – A hangja mélyebbre ereszkedett. – Tudom, mire gondolsz. – Tényleg? – Fel vagy háborodva Camila miatt. Amiatt, hogy mit mondhatnak az emberek. Én befejeztem a boromat. – Te fel vagy háborodva valamin? – Nem, csak... – Kereste a szavakat. – Azt hittem, talán... nem tudom. Féltékeny vagy? – Miért lennék féltékeny? A kérdés a levegőben lógott köztünk. Darrell úgy bámult rám, mintha a fejemre nőtt volna egy második fej. – Mert... – Vágott a levegőbe, oda, ahol Camila Marcus-szal nevetgélt. – Mert úgy nézett ki a dolog. – Hogy nézett ki? – A francba, Sable. – A hangja elcsuklott a frusztrációtól. – Hol van a tűz? Hol van a harc? Miért nem... – Megállt. – Miért nem mi? Nem mondott semmit. De tudtam, mire gondol. *Miért nem omlok össze? Miért nem adom meg azokat a zavaros érzelmeket, amiket manipulálhatok?* Három évig számított a bizonytalanságomra. A kétségbeesett igényemre a jóváhagyására. A félelmemre, hogy elveszítem. Ma este egy idegenre nézett. – Akarsz tovább játszani? – Mutattam a kávézóasztal körül újraalakuló csoportra. – Igen. – A hangja rekedt volt. – Persze. A palack megint megpördült, ezúttal Camilánál állt meg. Összecsapta a kezét, mint egy elragadtatott gyermek. – Igazság vagy merészség? – kérdezte Emily. – Merészség, nyilvánvalóan. – Camila mosolya az egész várost képes lett volna energiával ellátni. – Soha nem hátrálok meg egy kihívás elől. Valaki javaslatokat kiabált. Mások nevettek és valami botrányosat követeltek. De Ryan adta meg a kegyelemdöfést. – Csókolj meg egy srácot ebben a szobában. Te választasz. A szoba farkasüvöltésekben és éljenzésben tört ki. Camila kecsesen felállt, a csípője ringott, ahogy felmérte a lehetőségeit. Minden férfi szeme követte a mozgását. – Milyen nehéz választás. – Harapott az alsó ajkába, túlzottan is megfontolva. – Mindannyian olyan jóképűek. Darrell mereven ült mellettem. A kezei ökölbe szorultak a combján. Camila lassan körbejárta a kört, megállva minden férfi széke mögött. Amikor elérte Darrelt, az ujjai végigsimították a vállát. – Csábító – motyogta. A lélegzete akadozott. A hang jéghideget küldött a vérembe. De aztán továbblépett, folytatva a körét, amíg el nem érte Marcust. Megállt a széke mögött, és mindkét kezét a vállára tette. – Tökéletesen megfelelsz. Marcus vigyorgott, és megfordult a székében, hogy szembenézzen vele. – Szerencsés éjszakám. Ekkor robbant fel Darrell. – Nem. Az egyetlen szó úgy hasított át a szobán, mint egy ostorcsapás. Olyan gyorsan ugrott fel, hogy a széke hátracsúszott. – A játéknak vége. Camila szeme elkerekedett hamis ártatlansággal. – De Relly, ez csak egy játék. – Azt mondtam, nem. – Három gyors lépéssel odament hozzá, és megragadta a csuklóját. – Elmegyünk. – Hé! – tiltakozott Marcus. – Ő választott engem tisztességesen. Darrell ráfordult, és alfa tekintélye lángolt. – Érj hozzá, és eltöröm a kibaszott nyakad. A fenyegetés minden hangot elnémított a szobában. Camila hagyta, hogy elhúzzák, de elcsíptem az elégedett vigyort, amiről azt hitte, senki sem fogja látni. A privát szobákba vezető lépcső felé vették az irányt. Darrell szorítása a csuklóján birtokló volt, követelő. – Hová mentek? – A kérdés kicsúszott, mielőtt megállíthattam volna. Darrell megállt, de nem fordult meg. – Beszélgetni. Kettesben. A felső ajtó végérvényesen becsapódott. Én újabb pohár bor után nyúltam remegő kézzel. A társaság dermedten ült, bizonytalanul, hogyan dolgozza fel, aminek tanúi voltak. Aztán Lisa Morrison nevetni kezdett. – Nos, ez kibaszottul látványos volt. – Emelte fel az italát egy színlelt koccintásra. – Az alfánk végre abbahagyta a színészkedést. – Szegény Sable. – Ryan hangja hamis együttérzéstől csöpögött. – Elhagyva a saját barátja találkozóján. – Technikailag Emily bulija – javítottam ki. – Nem számít, kié a buli. – Jennifer gonosz örömmel előrehajolt. – Az számít, hogy Darrell kivel választott eltűnni. – És az biztos, hogy nem az élettársával – tette hozzá Tommy. A falkatagok kegyetlen nevetésben törtek ki. Én kortyolgattam a boromat, és hagytam, hogy szórakozzanak. – Ez jobb, mint a valóságshow – folytatta Lisa. – Nézni, ahogy a hamis Lunát valós időben lecserélik. – A lecserélni azt jelenti, hogy valaha is betöltötte a pozíciót – mondta Marcus. – Ő mindig csak a helykitöltő volt. – A gyakorló barátnő – értett egyet Ryan. – Melegen tartva az ágyat, amíg az igazi nő haza nem jön. Jennifer szeme rosszindulattól csillogott. – Fogadok, azt hitte, hogy tényleg számít. Három évig játszották a családot, és valószínűleg elhitte a saját fantáziáját. – Erős a téveszméje ennek – mutatott Tommy az irányomba. – Még mindig itt ül, mintha ide tartozna. Végül felálltam és kimentem. A fürdőszoba ajtaja halkan becsukódott mögöttem. Eljutottam a legközelebbi fülkéhez, és bezártam az ajtót, mielőtt az első könnycsepp leesett. Leültem a lezárt WC-ülőkére, és az arcomat a kezembe temettem. A tökéletes smink, a drága ruha, a harmincezer dolláros cipő – semminek sem volt jelentősége. Kívülről sikeresnek tűntem, de belül szétesőben voltam. A mellkasom összetörtnek érződött, mintha valaki benyúlt volna és addig szorította volna, amíg minden fontos dolog le nem állt. *Három kibaszott évig hittem, hogy számítok valamit.* A tenyeremet a szememhez szorítottam, próbáltam megállítani a könnyeket. Ekkor hallottam, hogy kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és beszűrődnek a hangok. Jennifer hangja tisztán hallatszott. – Úristen, láttad az arcát, amikor Darrell Camilát választotta? – Felbecsülhetetlen – értett egyet egy másik hang. – Azt hittem, tényleg sírni fog. – Kár, hogy nem tette. Tökéletes befejezése lett volna ennek a szarnak. Megdermedtem. – Három évig tettette, hogy Luna-anyag – folytatta Jennifer. – Végre megkapta a valóságcsekket, amit megérdemelt. – Darrell még csak meg sem próbálta titkolni – nevetett a második hang. – Csak megragadta Camilát, és elsétált, mintha Sable egy bútor lett volna. – Mert az is volt. Drága bútor, aminek történetesen cicijei vannak. A nevetésük visszhangzott a fürdőszobacsempék között. – Adok neki egy hetet, mielőtt teljesen kirúgja – mondta Jennifer. – Miért tartsa meg a hamisítványt, ha visszajött az eredeti? – Szegény kis árva lány. Nincs hová mennie, nincs család, ahová hazamenekülhetne. – Talán talál egy másik alfát, akiből élősködhet. Bár a mai este után sok szerencsét hozzá. Mindenki tudja, hogy ő most csak egy használt helykitöltő. A kezem remegett, ahogy a számhoz szorítottam, hogy ne adjak ki semmilyen hangot. Fogalmuk sem volt, hogy itt vagyok. *Engedj ki,* mordult Esme a fejemben. *Engedd, hogy kitépjem a kibaszott torkukat.* *Nem.* *Sértőek ránk! A becsületünkre! Védekezz!* *Mi értelme?* Becsuktam a szemem a mellkasomban égő düh ellen. *Nincs igazuk.* *De IGENIS van!* Esme dühe még forróbban lobbant. *Erősek vagyunk! Érdemesek vagyunk! Mutasd meg nekik, mi történik, ha tiszteletlenek velünk!* *És mit bizonyítanék pontosan?* Még erősebben szorítottam a számhoz, ahogy egy újabb kegyetlen nevetéshullám visszhangzott kint. *Hogy én vagyok az az instabil, érzelmes katasztrófa, aminek gondolnak?* *Jobb, mint az áldozatuk lenni.*