AVERY SZEMSZÖGÉBŐL "Apaaa…" kiáltottam, amint megláttam, hogy befordul a sarkon. Gyorsan a karjaiba vetettem magam. "Mi ez, amit anyáról hallok?" kérdeztem, a könnyeim már a szememben csillogtak. "Nyugi, kislányom" – mondta apám, próbálva megnyugtatni. De ezt nem fogadtam el. "Még semmit sem erősítettem meg. Menjünk együtt megnézni" – folytatta, és próbált nyugodt képet vágni, de éreztem a feszült