Avery szemszögéből.
Miután Xander magamra hagyott a dolgozószobában, képtelen voltam a tanulásra koncentrálni.
Minden erőmmel próbáltam figyelni, de bármit is próbáltam, az arcomba csapott.
Ez kezd kényelmetlenné és idegesítővé válni.
Kira sem segít a helyzeten, pedig ő lenne az, aki megnyugtat, de csendesebb, mint valaha.
– Kira! – kiáltottam, érezve a frusztrációt.
Csend.
– Kira, ne gyere nekem
















