"Rendben." A szívem vadul kalapált a félelemtől. Az ágyra húzott, hogy leüljek. Átkarolt, az álla a vállamon pihent. "Pszt, pszt," finoman megveregettem a hátát. Annyira sokkolt a helyzet. "Nem fogok sehova menni, de szerintem hívnom kéne egy orvost." Meg sem próbáltam mozdulni, de ő mégis szorosabbra fonta a karjait körülöttem. "Azt mondtam, maradj, kérlek, ne hagyj egyedül." "Jó, jó, nem fogok."