A nap hátralévő részében az íróasztalomnál ültem és dolgoztam. Amikor ideje volt hazamenni, felnéztem rá. "Készüljek, hogy együtt mehessünk?" "Nem, előbb meg kell állnom valahol" – mondta, intve, hogy menjek oda. Oda mentem, ahol volt, és megveregette a combját, jelezve, hogy üljek rá. "Engem is szomorúvá tesz" – mondta, simogatva a hajam. "De ma este itthon leszek, ne aggódj." "Rendben" – húzódta