Judy szemszögéből A szívem a gyomromba zuhant. "Mi?!" – nyögtem, levegőért kapkodva. Egy tisztességes méretű házban éltünk; a fogadott apám sikeres üzletember volt, ráadásul a Redmoon falka deltája, így aztán dőzsölt a pénzben. – Letartóztatták – magyarázta. – Rossz befektetést csinált a cégnek, és bukott rajta egy vagyont. Tönkrement, és most a falkának tartozik rengeteg pénzzel. Addig bent tartják, amíg nem fizet. – Nem tehetik csak úgy, hogy elviszik, mintha mi sem lenne – mondtam, talpra ugorva, alig bírtam féken tartani az indulataimat. – Mindenféle figyelmeztetés nélkül? Ez nem fair! – Ők azt csinálnak, amit akarnak. A béta a lycanok fennhatósága alá tartozik, az ő döntése volt. A uzsorások könyörtelenek, senki sem akar velük üzletelni. Egyszerűbb megszabadulni a problémától, márpedig most… a te apád a probléma. Mielőtt bármit válaszolhattam volna, megszólalt a telefonom. Benyúltam a táskámba, elővettem. A homlokom ráncoltam, amikor megláttam a nevet a kijelzőn. – Hallottam az apádról – Ethan hangja lágy volt, ahogy beszélt, és a szívem, ahelyett, hogy a helyén dobogott volna, egy ütemet kihagyott. Utáltam, hogy a testem még mindig reagál rá; ez a szerencsétlen kötelék miatt van. Attól, hogy elutasított, és én elfogadtam, a kötelék még nem szakadt meg. Nem is fog, amíg mást nem jelöl meg. – Talán tudok segíteni. De inkább személyesen mondanám el. Gyere ki. Kirohantam a konyhából, ki a ház elé. Ethan a kocsijának támaszkodott, karba tett kézzel. A mindenit, utáltam, hogy mennyire jól néz ki. Több mint két éve szerelmes voltam belé. Ő volt a barátom, a bizalmasom, a sorsom. Amikor elutasított, minden álmom darabokra tört. Átkartam magam, kétségbeesetten próbáltam összetartani magam. – Miért vagy itt? – kérdeztem tőle egy hosszú, kínos csend után. – Beszélni akartam veled – felelte. – Miért? A szája sarka enyhe mosolyra húzódott, ahogy rám bámult; majdnem elolvadtam a tekintetétől, ezért inkább a földet kezdtem nézni. – Mert segíthetek – válaszolta. – Az apád üzlete összeomlott, és most rengeteg pénzzel tartozik. Tudom, hogy nincs ennyi pénze, főleg most, hogy a vállalkozása is bedőlt. De nekem van. Felnéztem rá; komolyan mondta. – Azt akarod mondani, hogy kifizeted az apám adósságát? – kérdeztem. Bólintott. – Igen – válaszolta. – És mit kell cserébe tennünk? – kérdeztem, szinte féltem megkérdezni. Elvigyorodott, amitől gyomorgörcsöt kaptam. – Van egy feltételem – jelentette ki. Csendben vártam, hogy folytassa, a szemem nem tágított az övéről. – Miután megnősültem, azt akarom, hogy hagyd abba az egyetemet, és légy a szeretőm. Biztosan rosszul hallottam; tátott szájjal bámultam rá. – Tessék? – sikerült kinyögnöm. – Mit akarsz, hogy csináljak? – Hagyd abba az egyetemet, és légy a szeretőm. Már van egy luxuslakásom, ahol lakhatsz. Soha nem kellene semmiről sem lemondanod. Kifizetem az apád adósságát, és annyi pénzt adok, amennyiről álmodni sem mertél. – Hogy… hogy kérhetsz ilyet? – kérdeztem, a hangom elcsuklott; a könnyeim a szememben gyűltek, de nem engedtem el őket, nem akartam, hogy lássa, mennyire összetörtem. Lépett közelebb, és éreztem, hogy a földbe gyökereztem, képtelen voltam elmozdulni. A farkasom nyüszített a kérése miatt; nem akarta elhinni, hogy a társunk ilyet kérhet tőlünk. Összetört, és utáltam, hogy ebbe a helyzetbe hozta. – Mert mindig olyan jó volt nekünk együtt, Judy – mondta, és óvatosan megérintette a karomat. – Mindig erős lesz a kötelékünk, még akkor is, ha mást jelölök meg. Te és a családod gondtalan életet élhettek… csak egy igent kell mondanod… Az ujjait fel-alá húzogatta a karomon, és émelyegni kezdett a gyomrom. Végre erőt vettem magamon, hogy eltávolodjak tőle, a testem remegett. – Nem – mondtam, a szemébe nézve. – Soha nem leszek a szeretőd. A szeme elsötétült. – Hamarosan én leszek az alfa, Judy. Fel kell nőnöd a feladathoz. Ha a szeretőm leszel, az neked is jó lesz, ráadásul nem akarod, hogy az apád kijöjjön a börtönből? – Majd találok más megoldást – mondtam, összeszorított fogakkal. – Ha csak ennyit akartál mondani, akkor eleget hallottam. Elmehetsz. Felvonta a szemöldökét, miközben rám bámult. Még egy pillanatig vizsgált, mintha arra várna, hogy meggondolom magam. – Meg fogod gondolni magad – mondta, miközben ellépett tőlem a kocsija felé. – És ha megteszed, itt leszek. De addig az apád börtönben marad. – Ki fogom találni – mondtam a hátának. – Nincs szükségünk rád, Ethan! Kuncogott, miközben kinyitotta a kocsija ajtaját, majd visszafordult, hogy a szemembe nézzen. – Ahhoz, hogy kihozd őt a börtönből, legalább 5 millió dollárra lesz szükséged. Ha rájössz, hogy nincs más választásod, észhez térsz. Biztos vagyok benne. Szó nélkül beszállt a kocsijába. Néztem, ahogy elhajtott, és eltűnt az éjszakában. Csak amikor már nem láttam, rogytam a földre. A könnyeim patakokban folytak az arcomon, nem tudtam visszatartani őket. 5 millió dollár? Hogy a fenébe fogok ennyi pénzt szerezni? —————— Ma délelőtt két órám volt, délután pedig még egy. Az első a harcosképzés volt, a második az átalakulás, mindkettőben jól teljesítettem. Gamma képzésre jártam az egyetemre, hogy miután végeztem, bizonyíthassak a Gamma erőnek, és harcos lehessek. Akkor aztán könnyen ki tudnám fizetni az apám adósságát, és megmenthetném a családomat. – Borzalmasan nézel ki – jegyezte meg a legjobb barátnőm, Nan, miközben leültem mellé a hatalmas tölgyfa alá; ugyanaz a fa, ahol mindig találkoztunk. – Kemény éjszakám volt – vallottam be, miközben elővettem a tankönyvemet, hogy tanuljak. – Hova tűntél tegnap este? Amikor visszajöttem, már nem voltál itt. A lánykérés miatt mentél el korábban? Beharaptam az alsó ajkamat, miközben azon gondolkodtam, mit mondjak neki. Ha hazudnék, úgyis átlátna rajtam. Eleinte borzalmasan hazudtam, de Nan úgy olvasott, mint egy könyvet. – Elszakadt a blúzom, és valaki bevitt a szobájába, hogy átöltözzek – mondtam, és éreztem, hogy az arcom elvörösödik az emléktől. Felvonta a szemöldökét, és alig mertem ránézni. – Elmentél valakinek a szobájába? – kérdezte. – Kinek a szobájába? Egy pillanatig hallgattam, majd megragadta a karomat, hogy felhívja magára a figyelmemet. – Judy, kivel mentél el? – kérdezte, a hangja most riadt volt. Tudtam, hogy ebből a beszélgetésből nincs menekvés. Az ajkamba haraptam, és a szempilláim alól felpillantottam rá. – Gavin Landryvel – nyögtem ki.