Judy szemszögéből: – Irene – köszöntem neki, hálásan, amiért a hangom erősebbnek tűnt, mint amilyennek éreztem magam. – Nem számítottam rád itt. – Ó, csak az esküvőmre néztem ezt-azt – mondta, és felemelte a szatyrait. Nanre sandított. – Ő pedig ki? Gombóc szorult a torkomba. A legkevésbé sem akartam, hogy Irene felfigyeljen Nanre, és megpróbálja elragadni tőlem. Tudtam, hogy nem helyes Ethant hib