– Jól vagy? – kérdezte. Párszor pislogtam, zavartan a hirtelen váltástól. – Azt hiszem, igen – feleltem. – De elmehetnénk már? Összehúzta a szemöldökét. – Még nem! Addig vásárolunk, amíg a szívünk meg nem telik! – jelentette ki, és megragadta a karomat. – Kössük le a figyelmüket. Nem szívesen maradtam volna ott, de nem ellenkeztem. Egy órával később már roskadoztunk a szatyroktól. Szerencsére Lero