– Jól vagy? – kérdezte.
Párszor pislogtam, zavartan a hirtelen váltástól.
– Azt hiszem, igen – feleltem. – De elmehetnénk már?
Összehúzta a szemöldökét.
– Még nem! Addig vásárolunk, amíg a szívünk meg nem telik! – jelentette ki, és megragadta a karomat. – Kössük le a figyelmüket.
Nem szívesen maradtam volna ott, de nem ellenkeztem. Egy órával később már roskadoztunk a szatyroktól. Szerencsére Lero
















