Judy szemszögéből
– Judy? – Irene hangja hasított a gondolataimba, épp az asztaluk mellett sétáltunk el.
Egy mosolyt erőltettem az arcomra, miközben igyekeztem nem tudomást venni Ethan pillantásáról.
– Szia, Irene – köszöntem udvariasan.
– Tényleg te vagy az – mondta, a hangja kissé feszült volt. – Mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy szereted az ilyen helyeket.
Walter átkarolta a vállam, és Irene
















