Tudtam, hogy igaza van. Még eltelt pár perc, mire Irene végül előkerített egy blúzt meg egy szoknyát. Összeráncoltam a homlokom a szoknyára nézve, és kérdőn felvontam a szemöldököm. – A nadrágom tökéletes – mondtam, a nadrágomra mutatva. – Tudom, de ehhez a blúzhoz ez a szoknya illik – felelte. – Bízz bennem, értek a divathoz. Együtt vettem őket, és együtt érdemlik, hogy viseljék őket. Sóhajtottam